Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

Balassagyarmat múltjából leginkább a vármegyeháza, a városi—vármegyei előkelőségek élete, az egyletek, kávéházak, fényes ünnepek tűnnek szemünk elé. Pedig volt egy másik arca Balassagyarmatnak is, amelyik évszázadokig meghatározta a város társadalmi képét: a gazdák, a parasztok városa. A török idők utáni újjátelepítés idején a város lakóinak többsége a földművesekhez tartozott, és csak fokozatosan kerültek kisebbségbe, de megtartották befolyásukat a parasztgazdák. Ennek a világnak utolsó nyomai tűnnek el napjainkban szemünk elől, véglegesen, visszavonhatatlanul. Mit őrzünk róluk a város emlékei között? Értékes forrásunk a 19. század közepének városáról és földműveseinek életéről a cseh meseírónő, Bozena Nemcova „néprajzi leírása", aki hivatalnok férjével az önkényuralom idején élt néhány évig Balassagyarmaton. Leírásában — mely a későbbi évtizedek városára is jellemző volt - pontosan megrajzolja azt, hogyan is néztek ki még a Jószív utca és a már polgárosultabb Szontagh Pál és Arany János utcai építkezések előtt a parasztházak: „A parasztházak és a kisebb viskók alap nélkül, alacsony aljzaton állnak. A tető vagy zsindelyes, vagy zsúpfedél, a paraszti épületek kéménye zömmel fa. — Sok gazda, ha új kunyhót akar építeni magának, akkor vagy a cselédekkel csináltatja meg, vagy a cigányoktól megveszi a vályogot és maga építi fel, még ha nem is kőműves. Az ablakok általában kicsinyek, egy vagy két, olykor négy apró üvegtábla van a farámába betéve. Belül van a pitvar a tűzhellyel, a falakon egyszerűbb (agyag) edények lógnak. A pitvarból az egyik oldalon a szoba nyílik, a másikon a fából ácsolt kamra, hol a gazdasszony ruhákat, élelmet és más dolgokat tart. A szobában egy nagy agyagból döngölt kemence található, mely a szoba egyharmadát elfoglalja. E kemencében sütik a kenyeret és télen fűtenek vele. A szobában van még az ágy, raita felrakva tarka