„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

lyek a legbanálisabb mindennapi rutinfeladatokat is úgyszólván hazafias gesztussá avatták. Az „irredentizmus" és a „revízió" az idő múltával olyannyira részévé lett a mindennapoknak, hogy kimondottan divatossá, sőt immár kereskedelmi értelemben is piacképessé vált. Az irredenta „üzenetet" hordozó, míves kidolgozású egyedi tárgyak és tucattermékek egyaránt megtalálhatóak voltak a piacon, aki erre vágyott, mindet megvásárolhatta. Volt itt medalion és tányér, szódáspalack és hamutál, gyertyatartó és rajzszeg, képeslap és falvédő, a gyermekeknek pedig társasjáték, kártya, írófüzet és ceruza. Érdekes ötlet volt a Magyarország csokra című eozinszobor, amely első látásra egyszerű virágkompozíció volt, ám megfelelő megvilágítás esetén a történelmi Magyarország árnyékát vetette az alatta lévő felületre. Keresett árucikk volt az a trianoni levelezőlap, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége forgalmazott azzal a szándékkal, hogy a vásárlók külföldi rokonaik és ismerőseik figyelmét ilyen propagandaküldeményekkel hívják fel a Magyarországot ért méltánytalanságra. A képeslapon a békeszerződés előtti és utáni területi és demográfiai adatokon kívül a történelmi Magyarország volt látható, a lap oldalán lévő kis tárcsa elfordításával pedig az elcsatolt vidékek mintegy leváltak a csonka ország területéről. Az irredenta kultusz mint társadalomlélektani önterápia részben eredményes volt, hiszen valamilyen módon segített feldolgozni a megrázkódatást, de legalábbis gondoskodott a fájdalomcsillapításról. Tökéletes kezelést azonban nem nyújtott, hiszen egyfelől téves diagnózison alapult, másfelől - mivel a gyógyulás egyre késett - folyamatosan további frusztrációt okozott. Mint társadalmi integráló tényező és az általános revizionista közhangulat megjelenítője, a kultusz túlnyomóan sikeresnek volt tekinthető. Állandó jelenléte az ünnepektől a hétköznapokig és a hivatalos fórumoktól a magánszféráig mélyen behatolt a társadalom életébe, de épp ez a túlzó jelenlét olykor ellentétes hatásokat váltott ki. A jelszavak egy idő után közhellyé egyszerűsödtek, a kultusz más jelenségei pedig néha fárasztóan lehengerlővé váltak.

24 A Trianon és a revízió kérdése iránt mélyebben érdeklődő körök nemegyszer elégtelennek, sőt zavarónak találták a szólamok szintjén maradó magyarázatokat. Magyarországon is, de főleg a határon túl rekedt kisebbségi magyarság körében - ott is elsősorban a fiatalabb generációkban - egyre többen vélték úgy, hogy az irredenta szobrok hősi pózba merevedett kő figurái nem hasonlítanak az elcsatolt hús-vér magyarokhoz. „Az elszakadtakről - írta ezzel kapcsolatban Nánay Béla - pszichikai törvényszerűséggel az a kép él a köztudatban, amelyet az elváláskor alakított ki róluk. Nem számol a teremtő idővel, mely tizennyolc év alatt külön lelki-nyelvjárás felé formálta őket. A többségi magyar a kisebbségi lelkületét azonosítja a magáéval, helyzetét pedig azon a romantikán át képzeli, melyet a kuruc korról, a szabadságharcról, abszolutizmusról alakított ki benne az Ez a kiüresedés vezetett oda, hogy Budapesten a harmincas évek elején Revíziós Radikális Párt néven titkos kártyaklub működött, hogy Krajcsi Lajos és Koltay Imre Csak azért is című erdélyi indulóját a szerzők dzsesszzenekarra (!) hangszerelték, s hogy a negyvenes évek elején Kneisl Márton Revízió márkanéven hozta forgalomba az „első magyar kétdobrendszerű sokszorosítógépet". 80