„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

Ha ilyen bőségben nem is, a húszas évek végétől azért szép számmal kereszteltek el utcákat, tereket az elcsatolt vidékekről. Kőbányán, a Józsefvárosban és Óbudán csak egy-két, Zugló 1929. évi szabályozása idején viszont mintegy húsz, Budán pedig az I. és II. kerület ekkoriban beépülő vidékein éppen egy tucat közterület vette föl valamely elcsatolt földrajzi hely nevét. Az 1930-as évek végén - a területi revízió időszakában - a mai Nagy-Budapest területén nem kevesebb mint öt tér, három út és tizenegy utca viselte Apponyi Albert gróf nevét, egy teret és négy utcát neveztek el Endresz György óceánrepülőről (és egy utcát társáról, Magyar Sándorról), egy-egy utcája volt Herczeg Ferencnek és Tormay Cécile-nek, négy Papp-Váry Elemérnének, négy utcája és egy sétánya Rothermere lordnak, két tere és öt utcája Rákosi Jenőnek. Volt ezeken kívül Irredenta utca és három Revízió utca is, a bécsi döntéseket követően pedig elszaporodtak a Hitlerről és Mussoliniról elnevezett közterek. Ehhez még hozzá vehetjük, hogy a harmincas évek közepén Budapesten minden villamoson olvasható volt a Magyar Hiszekegy, és nem volt ritka látvány a fővárosban az úgynevezett irredenta kirakat, mely rendszerint valamilyen térképes megoldás révén idézte fel a történelmi Magyarországot és gyakorolt kritikát Trianon fölött. Az irredenta kultusz látványos elemei közé tartoztak a különleges ünnepi alkalmak. A két háború közötti hivatalos ünnepek közül mindenekelőtt a Hősök emlékünnepe és Szent István napja adott lehetőséget ilyen jellegű megemlékezésekre. A Hősök emlékünnepét, melyet mindig május utolsó vasárnapján tartottak, 1926-ban tette hivatalos ünneppé a Nemzetgyűlés. Az első ilyen megemlékezést azonban 1924. május 25-én rendezték, amikor a Ludovika Akadémia előtti téren felavatták a Névtelen Hősök emlékszobrát. 1929-től kezdve az emléknap ceremóniáit a Hősök terén rendezték. Ez év május 26-án itt leplezték le a Kertész K. Róbert tervezte Hősök emlékkövét, amely gazdag kertészeti kiképzés közepén egyetlen tömb haraszti mészkőből faragott sírboltot formázott, rajta hatalmas fekvő kereszttel és a felirattal: „Az ezeréves határokért". Avatóbeszédében Bethlen miniszterelnök tőle szokatlan hévvel és frázisokkal ostorozta a békeszerződést. Mint mondta: „... mi megvizsgáltuk lelküsmeretünket és amíg egy magyar él e földön, a meghozott ítéletre csak egy válaszunk lehet, az hogy azt igazságosnak »Nem, nem, soha« sem fogadhatjuk el."

14 A Szent István-napi rendezvényeket a vallásos hangulat mellett szintén áthatotta az irredentizmus. A hagyományos tisztavatás és az államalapító királyra való emlékezés ehhez megfelelő alapot teremtett, de még az olyan ártatlan események is, mint a két háború között általában szintén augusztus 20-án megrendezett nyári virágkorzó, alkalmat adtak az irredenta érzelmek kifejezésére.

15 Ez alól csak az 1930. és 1938. évi ünnep volt kivétel - Szent Imre és Szent István jubileuma -, amikor a magyar szentek egyháztörténeti jelentőségére, a nemzetközi vendégseregre és a pápai küldöttekre való tekintettel az irredenta hangok elhalkultak és az esemény vallási jellege dominált. Gróf Bethlen István beszédei és írásai. II. kötet. Bp., 1933, 220. Az 1921. augusztusi virágkorzón a kerékpáros felvonulók szépségversenyének első díját pl. Julinácz Sebő lugasszerűen feldíszített gépe nyerte el, melynek feliratából - „Él magyar, áll Buda még" - sütött az irredenta dac. Az úgynevezett Irredenta kocsi azután a későbbi virágkorzóknak is állandó szereplője maradt. 75