„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

vádját vonta maga után. Ily módon a két háború között a revizionizmus volt a legerősebb legitim nemzeti konszenzusteremtő tényező.

5 Ebben a légkörben, ahol tehát a kormány propagandája könnyen meglovagolhatta a közvélemény spontán hajlandóságát és megnyilvánulásait, igen hamar kialakultak azok a szimbólumok, verbális és tárgyi toposzok, amelyek az irredenta kultusz hordozóivá váltak. Már 1918-1920 között kialakult az az alaptétel, amely szerint az ideális természeti és politikai egységet képező történelmi Magyarország felbomlasztása igazságtalan és az egész emberiségre nézve káros cselekedet volt, a régi határok lehetőség szerinti teljes visszaállítása pedig a magyar társadalom legnagyobb célja. Ekkoriban születtek meg az első irredenta jelszavak - az „így volt, így lesz!" és a „Nem! Nem! Soha!" -, melyekhez később a „Mindent vissza!", a „magyar igazság", a „magyar feltámadás", a „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország", a „Magyar Hiszekegy" és társaik csatlakoztak.

6 A közéletnek és a magánszférának jószerével nem volt olyan területe, ahová az irredentizmus eszméje ne szivárgott volna be. Már a húszas évek második felétől rendszeressé váltak az állami ünnepek és félhivatalos nagygyűlések keretében megtartott trianoni megemlékezések, elszaporodtak az irredenta emlékművek. Már a húszas évek elején felbukkantak, majd az évtized végén komolyabb tételben és választékban kereskedelmi forgalomba kerültek különféle irredenta árucikkek, s ezek a motívumok az emléktárgyakról hamarosan a használati tárgyakra is átkerültek. A magyar irredentizmus szimbólumkészletében három típust lehet elkülöníteni. Az első és legáltalánosabb a krisztusi szenvedéstörténet vulgarizálása volt: e szerint Magyarország hamis bírák és hitetlenek kezére jut, kálváriáját járja, keresztre feszítik, megalázzák, egyedül marad, de hamarosan dicsőséggel feltámad.

7 A másodikban a szabadságharccal való mesterséges párhuzamok domináltak: a magyarság olyan példamutató, magasztos nemzeti függetlenségi mozgalomban egyesül, amely a világ előtt tiszteletre méltó, és amelyben kiváló egyéniségek sora, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, a magyar ügy zászlaja alá áll. A harmadik a honfoglaló-honvédő ikerszimbólum aktualizálása volt: a haza földjét meghódító hős elszántan védelmezi a hont a rátörő ellenséggel és rablókkal szemben, majd a már kereszténnyé lett országra zúduló istentelen hordáktól védi az eszmét, nem törődve tulajdon sorsával, s ez az 5 A revizionizmus eszméje hatotta át a tudományos életet is. A földrajztudományra gyakorolt hatásáról olvashatnak kötetünkben Hajdú Zoltán tanulmányában. 6 A leleményesség még a gyűlölt szó, Trianon jelentését is az ellenkezőjére fordította: tria non - latinul háromszoros nem. Vagyis: Nem! Nem! Soha! 7 Figyelemre méltó, hogy mennyire egybecseng ezzel a reformkorban, tehát mintegy száz évvel korábban keletkezett Himnusz passió-párhuzama: „Isten a maga választott népét bünteti a legszigorúbban, mert próbára akarja tenni, türelemmel kell hát viselnünk a szenvedéseket, mert ha igaznak találtatunk, Istennek nagy tervei vannak velünk, az ő választott népével." Lásd Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. 2. kiadás, Bp., 1983, 350. 70