„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Csóti Csaba: A Mura–Dráva határ néhány történeti problémája (1910–1955)

szüntetése volt 1949-ben.

30 A később hírhedté vált műszaki zár rendkívül gyorsan, alig egy év alatt kiépült a határszakasz teljes hosszában. 1949-ben 15, 50 és 500 méteres hármas határsávot alakítottak ki. A határvonaltól számított 50 méteres sávban elrendelték a növényzet kiirtását, az ott található épületek lebontását. Ezeknek a bontási munkálatoknak esett áldozatul a golai vasútállomás épülete és Lendvakecskés falu 15 házból álló egyik utcasora. 1950 nyarán megkezdődött a határvidéki lakosság kitelepítése is, melynek pontos mértékét még nem ismerjük. A térségből jelenleg elsősorban a Zala megyei határszakasz lakosságának kitelepítéséről rendelkezünk a legtöbb információval. Ezen a határszakaszon a kitelepítettek kiválasztásának abszurditása olyan felháborodást váltott ki, hogy nem egy esetben az MDP tagjai, sőt alacsonyabb beosztású funkcionáriusai is felemelték szavukat a kitelepítések ellen.

31 Súlyos következményekkel járt a határőrség átalakítása is. A minisztertanács 1949. december 28-i rendeletével a honvédségtől az Államvédelmi Hatóság felügyelete alá került a határőrizet.

32 A mesterségesen előidézett „jugoszláv válság" és az „élesedő osztályharc" szellemében a korabeli propaganda a határőröket már nem egyszerűen magyar katonáknak, hanem „harcosoknak" nevezte, akik a tűzvonalban küzdenek a „dolgozó nép" érdekében. A politikai hisztéria nevében végrehajtott - és épp ezért legtöbbször sikertelen - ügynökrazziáról visszatérő harcosok azonban leginkább a lakossággal szemben csülogtatták meg harci erényeiket. A letenyei határőrlaktanya legénységének viselt dolgai miatt végül az MDP Letenyei Járási Végrehajtó Bizottsága a megyei vbhez fordult.

33 Sokatmondó azonban, hogy a letenyeiek csupán 1954-ben merték elkészíteni összefoglaló jelentésüket az 1951-1954 között történt atrocitásokról. Az óvatosan fogalmazó jelentésben egy asszonyt és egy fiatalembert megkéselő határőrről, a határmegközelítő engedély kiadása körüli visszaélésekről, illetve ennek hiányában a „dolgozó parasztok" elkergetéséről is szó esik.

34 Abból, hogy a határőrök fegyelmezetlenül, magukat a helyi társadalom fölé helyezve viselkedtek, már a két világháború között is komoly konfliktusok adódtak. A határőrök 1924-es randalírozásai azonban nagy nyilvánosságot kaptak, így a hatóságok rákényszerültek arra, hogy eljárjanak a rendbontókkal szemben.

35 Az 30 A továbbiakban a külön jegyzetponttal nem jelzett információk Pauló Mihály nyugalmazott alezredes gépírásos visszaemlékezéséből származnak, mely egy 1985-ös határőr-emlékülésen is elhangzott. (A visszaemlékezés egyes részletei másolati példányban a szerző tulajdonában.) 31 Káli Csaba (szerk.): Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956. Zalaegerszeg, 1999, 49., 52. a, b, c dokumentumok. Többször került fel a kitelepítendők listájára egykori gazdasági cseléd, kommunista alapszervezet-alapító is. Az ilyen jelenségekre az általános magyarázatot a legjobban a jugoszláv határ alföldi szakaszán a Csongrádi Pártbizottság 1950. június 6-i feljegyzése szolgáltatja. Eszerint, mivel párttagot is kitelepítettek, jól látszik, hogy az ellenség még az MDP-be is beépült! Erre vonatkozólag lásd MÓL M-KS-276-53 (Magyar Dolgozók Pártja központi szervei, Politikai Bizottság), 229. ő. e., 103-106. 32 ZML XXIV. 70. (Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai), 1954. 20. t, 0049/53. 33 ZML XXXV. 1. (Az MSZMP Zala Megyei Bizottságának iratai), 1954, 46. ő. e. «Uo. 35 Zalai Közlöny, 1924. 545