„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Csóti Csaba: A Mura–Dráva határ néhány történeti problémája (1910–1955)

akkora földterületet csatoltak Somogyhoz, mint amekkorát a szomszédos Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz.

11

) 1921-22-ben ismét határkijelölő bizottság járta végig a Mura-Dráva mentét. Ekkor azonban már nem két fél közötti békés megegyezésről volt szó, hanem a legyőzött Magyarország és a győztes Szerb-Horvát-Szlovén Királyság antant „főhatalmak" által felügyelt határainak megállapításáról. A határkijelölő bizottságban a magyar fél igyekezett a Miller and-féle kísérőlevélben beígért határkorrekció, valamint az úgynevezett pótutasítások lehetőségeivel élni.

12 A meglehetősen általánosan fogalmazó kísérőlevél, valamint a semmit sem ígérő, de mindenre reményt nyújtó pótutasítások azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött magyar reményeket. A határkijelölő bizottságban folytatott viták és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság határ menti lakosságával szembeni erőszakos fellépéséről szóló előterjesztések így eredmény nélkül maradtak, hiszen a „trianoni atyák" egyikének sem állt érdekében, hogy újdonsült szövetségeseivel egy számukra jelentéktelen kérdésben konfrontálódjanak. Mindezt 1921 novemberében a kísérőlevél létrejöttében komoly szerepet játszó lord Cruzon diplomatikusan úgy fogalmazta meg, „hogy ő sosem gondolt olyasmikre, amiket a magyarok belemagyaráznak". A magyar politikai elit azonban részben irreális politikai elképzelésekből kiindulva, részben mivel nem tehetett mást, a kísérőlevélre hivatkozva próbált meg Magyarország számára kedvező határkiigazításokat elérni. Ráadásul a Millerand-féle kísérőlevél a „trianoni Magyarország" politikusai számára önigazolást is jelentett, mivel szívesen gondoltak úgy a kísérőlevélre, mrnt olyasmire, „mely nélkül Magyarország ezt a békét nem írta volna alá".

13 (Arról a tényről pedig melyet Take lonescu román külügyminiszter és miniszterelnök kegyetlen éleslátással így fogalmazott meg: „Volt-e Magyarországnak más választása, mint aláírni a békét?",

14 igyekeztek megfeledkezni.) Ilyen körülmények között a határmegállapító bizottságban a magyar kormányt képviselő Vassel Károly ezredes Vas és Zala-megyében az úgynevezett Vend- és Lendva-vidékről, valamint a Mura mentéről folytatott kimerítően hosszú és gyakran megalázó tárgyalásokat.

15 A dél-dunántúli határ további szakaszai közül a Muraköz elcsatolása ellen a magyar kormány 1921 augusztu11 Dömjén Miklós (szerk.): Somogyvármegye Trianon után, Bp., 1930. 12 A Millerand-féle kísérőlevél szövegét lásd Gerő András (szerk): Sorsdöntések. Bp., é. n. 163-166. A kísérőlevélről, a pótutasításokról és általában a határkérdés nemzetközi körülményeiről a szerző az alábbi műveket ítélte a legfontosabbaknak: Litván György (szerk.): Trianon felé. Bp., 1998; Ormos Mária: Padovától Trianonig. Bp

v 1984; és Suba János: i. m. 13 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), K 51 (A magyar-román határmegállapító bizottság magyar delegációjának iratai), 1. cs., „A" dosszié, 491/1921. Dormándy Géza magyar határkijelölő biztos feljegyzése a Take lonescu román miniszterelnökkel folytatott megbeszéléséről. "Uo. 15 Az itt kialakult, kistájakat kettészelő határ elválasztó és összekötő szerepéről Mohos Mária tanulmányában'olvashatnak. 541