„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Süli-Zakar István: Hajdú-Bihar megyei közigazgatási határváltozások

pott.

28 Debrecenben felépítették a tudományegyetemet és a klinikákat. Ebben az időszakban - a területi revízió ébrentartása miatt - csak az aprócska, egy-két falura kiterjedő megyecsonkokat egyesítették, a nagyobb területű maradványmegyéket nem változtatták meg. (így pl. önálló megye maradt a város nélküli Csonka-Bihar, Csonka-Szatmár vagy Csonka-Abaúj.) Csonka-Bihar teljes egészében a Berettyó-Körösök vidékén helyezkedik el, e természetföldrajzi középtájnak mintegy a harmadát alkotja. Magában foglalja a Bihari-sík egészét, a Berettyó-Kálló közének nagyobbik, déli részét, az egykori Nagy-Sárrét keleti s az egykori Kis-Sárrét északi felét. A megyehatár által kijelölt határ tehát természetföldrajzi tájakat szelt ketté, de ezen a területen valóságos gazdasági vagy közlekedési hálózatról sem beszélhetünk. A bihari térség elmaradottsága nem mai keletű, s nem egyetlen okra vezethető vissza.

29 Az elmaradottságot kiváltó hatótényezők között kitüntetett hely illeti meg a kedvezőtlen természetföldrajzi adottságokat. Közismert, hogy a társadalom és a természetföldrajzi környezet viszonya a fejlődés során változik ugyan - a természettől való függés csökken ugyanis -, de nem csökken a természeti feltételek fontossága.

30 Csonka-Bihar alapvetően a Sárrétek vidékét jelenti. A Kis-Sárrét nem volt olyan összefüggő, egységes mocsárvilág, mint a Nagy-Sárrét, hanem több kisebb-nagyobb mocsárból állott. A folyók e rossz lefolyású teknők között kanyarogva, azokba beleveszve, óriási kerülőkkel keresték lefolyásukat.

31 A hátságok, szárazulatok - népi nevükön laponyagok vagy porongok - nyújtották a lecsapolás előtt az itt élő csekély népesség számára a letelepedés lehetőségét. A települések az árvízmentes térszínek ártérre néző peremeire települtek: a falvak belsősége védve volt az árvíztől, ugyanakkor közel feküdt a gazdaságilag hasznosítható (kicsiny) szántóföldekhez, a lényegesen jelentősebb legelőkhöz és az ártéri halász-pákász helyekhez. A vízi világ falvainak gazdasági tevékenységét elemző források kiemelik, hogy a térségben a legjelentősebb gazdasági tevékenység az állattartás és a halászat volt. 28 Beluszky Pál: Berettyóújfalu vonzáskörzete. Acta Debrecina, Tom. VII, 1961, 239-264. 29 Csatári Bálint: Berettyóújfalu város néhány település-földrajzi jellegzetessége. In: Varga Gyula (szerk.): Berettyóújfalu története. Berettyóújfalu, 1981, 567-585. 30 Enyedi György: Az Alföld-kérdés általános összefiiggései. In: Rakoncai lános (szerk.): Tisza Klub füzetei I. Békéscsaba, 1991, 9-10. 31 Papp Antal: A Tiszántúl középső részének központjai, területi elrendeződésük, potenciáljuk. Földrajzi Közlemények, (XXVI. évf.) 1978/3., 269-279. 470