„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Süli-Zakar István: Hajdú-Bihar megyei közigazgatási határváltozások

1950. június 1. óta - a jelentéktelen határmódosításokat leszámítva - gyakorlatilag változatlan.) 1. A történelmi előzmények Hajdú vármegye megalakításáig Magyarország jelenlegi közigazgatási beosztása, a megyehatárok már alig hasonlítanak az ezer év előttire, mégis, a mai szerkezet (még a szomszédos államokban is) alapjaiban sokat megőrzött az ősi vármegyei hálózatból. Ez különösen igaz a történelmi Magyarország peremi (hegy- és dombvidéki) területeire. A közigazgatás történelmével foglalkozók ugyanakkor hangoztatják, hogy a közigazgatási beosztás történelmileg változó rendszerként jellemezhető. A közigazgatási határok különösen ott változtak gyakran, ahol a településeket ismételt háborúk pusztították, tehát ahol az elmenekülő népesség nem őrizte meg a korábbi közigazgatási beosztás rendjét. A középkor századaiban, elsősorban a török háborúk miatt, ilyen okokra vezethető vissza az, hogy az Alföldön - s ezen belül különösen a Tiszántúl középső részén - gyakran változtak a közigazgatási határok.

3 A mai Hajdú-Bihar megye területén, tehát a Tiszántúl középső és északi részén, a feudális megyeszervezet kialakulásának kezdetén - még első királyunk, Szent István uralkodása előtt - két földvár, Szabolcs és Bihar körül jött létre a mai közigazgatási szervezet korai előzménye. (1. ÁBRA) A Tiszántúlon a honfoglalást követően az Árpád-utódok egyik hercegsége, az Alföld keleti részén szervezett Szabolcsi-bihari dukátus tekinthető az első közigazgatási egységnek. Alapvető fontosságú volt a Szent István korában kiépített egyházmegyék közigazgatási szerepe is. A Tiszántúli dukátus északi része az 1001-ben kialakított Egri egyházmegyéhez került, a dukátus déli részét pedig az 1009-ben megszervezett Bihari egyházmegyéhez csatolták. Szent László királyunk 1091-ben a kedvezőbb geostratégiai helyzetű Váradra tette át a Bihari egyházmegye és a királyi vármegye székhelyét.

4 A Tiszántúl északi és középső részét a középkor századaiban Szabolcs és Bihar, e két nagy területű megye fedte le. (2. ÁBRA) Ugyanakkor Heves, Szatmár és Békés megyékhez is tartoztak kisebb-nagyobb (főleg elszigetelt, zárványszerű) területek, illetve települések. A török hódoltságig az egész országban - így tehát a mai Hajdú-Bihar megye területén is - megközelítően egységes aprófalvas településszerkezet volt az uralkodó. (Bizonyítja ezt pl. a mai Debrecen közigazgatási határán belül feltárt számos középkori falusi templomrom is.) •^Uo. 4 Borovszky Samu (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp., 1896. 456