„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eke Pálné Zamárdi Ilona: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határváltozások és hatásuk a megye gazdaságára és társadalmára

3. A török hódoltság, a reformáció és Bocskai István hajdútelepítései A települések maradandóságát a vármegyékben az is lehetővé tette, hogy az a százötven éves török uralom, amely az Alföldnek mint természeti tájnak és mint emberlakta vidéknek az arculatát teljesen átformálta, e területet nem egyformán érintette. A török magyarországi jelenlétének másfél évszázada alatt a településekkel sűrűn megült táj a Királyi Magyarország, Erdély és a Török Hódoltság határterülete volt. Az állandó fenyegetettség és a többszöri pusztítás (1594, 1658, 1661, 1689) ellenére Szatmár és Bereg nem voltak tartósan törökjárta területek, s a hódoltság pereméhez tartozott a Nyírség középső és keleti része is. A Tisza, Szamos, Kraszna és számtalan mellékfolyóik a tájat nem ismerők számára áthatolhatatlan szövevénye, a Rétoldalnak nevezett Ecsedi-láp, a kiterjedt erdőségek menedéket nyújtottak lakosságuknak az időről időre megújuló török és tatár támadások ellen. Szabolcs nyugati és délnyugati része pusztult és néptelenedett el leginkább, azonban még itt is voltak olyan települési szigetek, amelyekre érvényes Szabó István megállapítása: „... a török uralom alatt ittmaradt magyarság - bár földjéről fel-felszakítva és összezilálva - általában szűk sugarú körben hányódott ide-oda."

7 Rápóti Papp Mihály 1660-1662 között, mialatt Tiszadobon (a leghosszabb ideig hódoltsági területhez tartozott egyik faluban) prédikátorkodott, ránk maradt feljegyzése szerint négyszer futott a falu lakóival „hol a Sózó nevű szigetjébe a Tiszának, hol Ludas nevű szigetjébe Dobnak" a fosztogató martalóc csapatok elől.

8 E tájon a népességet megtartó, összekovácsoló erő lehetett a reformáció is. Erdélyből érkezett ide már a XVI. században, de utánpótlást, szellemi erőt a közeli Debrecenből kapott. Gyors térhódításában, a helvét hitvallás uralomra jutásában mindhárom megyében döntő szerepe volt az áttért földbirtokosoknak, akiket jobbágyaik természetszerűleg követtek az új hitben. A XVI-XVIII. században számos beregi, szatmári, szabolcsi gyülekezetnek volt nemcsak saját prédikátora, hanem iskolatanítója is, a Debreceni Református Kollégium partikulái szerint a népes települések, uradalmi székhelyek mellett olyan kicsiknek is, mint Barabás, Csaroda, Tarpa, Hete, Gulács, Ugornya.

9 A megye területét érintő, nagyon lényeges események a XVII. században Bocskai István hajdútelepítései. Az 1605. december 12-én Korponán kelt kiváltságlevél a történelmi Szabolcs megyében telepítette le a hajdúk egy részét (Kalló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid), de a későbbi időkben számos más településen is megjelentek, így pl. Nyíregyházán. E telepítési akcióval teremtődtek meg a későbbi Hajdú megye területének alapjai.

10 7 Szabó István: A nemzetiségek térnyerése és a magyarság. In: Domanovszky Sándor (szerk.): Magyar Művelődéstörténet 4. Bp., é. n. 8 Hársfalvi Péter - Takács Péter (szerk.): Helytörténeti olvasókönyv I. Bereg, Szabolcs és Szatmár megye történetéhez a honfoglalástól 1849-ig. Nyíregyháza, 1985. 9 Bársony István: Mohácstól az úrbérrendezésig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája... i. m. 193-241. 10 Hajdú és Bihar megyék határváltozásairól lásd Süli-Zakar István következő tanulmányát. 443