„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - L. Balogh Béni: A magyar és a román történetírás a második bécsi döntésről (1945–1989)

fogadták a szégyenletes bécsi diktátumot. Észak-Erdély elrablása általános felháborodást váltott ki a román népben..." Roller következtetése az volt, hogy „a bécsi diktátum elfogadása a királyi diktatúra teljes behódolását jelentette a Románia megszállására törekvő hitleri imperializmus előtt", és a „fasizmus előtti kapituláció nyilvánvalóan nemzetáruló politika volt",

38 amellyel szemben - véleménye szerint - egyedül a KRP foglalt határozottan állást, harcra mozgósítva a néptömegeket. A szerző ezt követően hosszasan idéz a KRP egy 1940. szeptemberi dokumentumából, amely szerint „a magyarországi román munkások és parasztok csakis a magyar proletariátussal együtt folytatott forradalmi harccal tudják kivívni nemzeti felszabadulásukat". A „népforradalom" célja a dokumentum szerint az, „hogy a magyar imperializmusnak kiszolgáltatott több mint egy millió román munkás és paraszt a szabad Romániában újra egyesüljön a romániai dolgozó néppel".

39 Mihail Roller szlavofil és osztályharcos szemlélettől átitatott tankönyve tehát, amely a moszkvai és bukaresti pártközpontok elvárásainak megfelelően szinte teljesen átírta a román történelmet, a második bécsi döntés megítélésének kérdésében is a kommunista párt szempontjait hangsúlyozta. Ez azonban változatlanul a „szégyenletes bécsi diktátum" egyértelmű elítélését jelentette - kidomborítva persze az osztályharc fontosságát -, ellentétben például Besszarábia és Észak-Bukovina el csatolásával, amelyet a sztálinizmus romániai képviselői újraértékeltek, jogos szovjet aktusnak tüntetve azt fel. Összevetve témánk szemszögéből Roller munkáját az 1951-es magyar tankönyvvel megállapítható, hogy a negyvenes évek második felében még itt-ott meglévő árnyalatnyi értékelési különbségek az ötvenes évek elejére eltűntek, s a magyar és a román történetírás lényegében egyazon internacionalista, pártos, moszkovita álláspontról ítélte el a második bécsi döntést. A valós tények feltárása sokadrangú kérdésnek számított, hiszen az aktualizáló szemléletmód jegyében az elmúlt rendszer reakciós, fasiszta uralkodó osztályai bűneinek bemutatásával a saját belső osztályellenséget kellett leleplezni. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálával - Magyarországgal ellentétben Romániában nem került sor politikai-ideológiai „olvadásra", amit többek között az is jelzett, hogy Lucre^iu Päträgcanut 1954-ben végezték ki. 1956 és 1959 között még inkább felerősödött a dogmatizmus a kultúra terén, s az ötvenes évek a marxista ortodoxia jegyében zárultak.

40 Magyarországon a politikai-ideológiai életet az 1956-os forradalmat követően 1960-ig intenzív kötélhúzás jellemezte a párt dogmatikus szárnya és a változtatásokra hajlamosak között. Erős balos ideológiai nyomás jelentkezett, zajlott a forradalom miatti megtorlás, de lassan mégis érlelődtek a változások.

41 38 Uo. 39 Uo. 706. 40 Georgescu, Vlad: i. m. 268. « Gunst Péter: i. m. 260. 404