„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eördögh István: Az olasz kormány és a Vatikán állásfoglalása a román offenzíváról 1918–1919-ben

5. Budapest román megszállása, az ország kifosztása Kun kísérlete arra, hogy a románokat visszavonulásra kényszerítse - amit Clemenceau június 13-i ultimátumában már garantált - megbukott, amikor július 30-án Szolnok térségében három román hadosztálynak sikerült átkelnie a Tiszán és megkezdenie az előretörést Budapest felé. A magyar Vörös Hadsereg pedig, noha Werth Henrik irányításával még sikerült rövid időre kiverni Szolnokról a román csapatokat augusztus l-jén, megszűnt létezni.

39 Mintegy 40 ezer katona és 1200 tiszt esett a román hadsereg fogságába. A magyar fővárosban végbemenő eseményekről Guido Romanelli alezredes, az antant és az olasz misszió budapesti képviselője, augusztus 10-én tájékoztatta a párizsi békekonferenciát és Clemenceau-t: „A Tanácsköztársaság kormánya benyújtotta lemondását. A helyébe lépő új kormány bejelentette, hogy elfogadja a szövetséges és társult hatalmak ajánlatait, amelyeket július 25-én fogalmazott meg Bécsben Borghese herceg, Olaszország meghatalmazott minisztere és Montgomery Cunninghame ezredes, az angol katonai misszió vezetője. Az új kormány megbízta alulírottat, mint a fent említett hatalmak egyetlen budapesti képviselőjét, hogy juttassa el az ellenséges hadseregek parancsnokságainak fegyverszüneti javaslatát, amit közvetlenül el is juttattam a nevezett parancsnokoknak a további vérontás elkerülése végett. A magyar kormány határozottan kéri, hogy a román hadsereg fegyverszüneti vonalaként a Tiszát rögzítsék."

40 A hatalomátvétellel egy időben, még augusztus l-jén, Romanelli ezredes eljuttatta a román katonai hatóságokhoz a Peidl-kormány Segré által említett fegyverszüneti kérelmét. Salerni és Pettinato olasz hadnagyok missziójának eredményéről Ferigo tábornok adott hírt Bukarestből, 1919. augusztus 8-án: „Ma reggel a Királyi Képviselet táviratot kapott, amelyben Salerni és Pettinato hadnagyok, akik augusztus l-jén érkeztek a román főhadiszállásra, most közbenjárást kérnek annak érdekében, hogy engedélyezzék visszatérésüket Budapestre. Kijelentik, hogy Romanelli ezredes parancsára érkeztek a románokhoz a magyar fegyveres erők parancsnokának hivatalos fegyverszüneti kérelmének átadására. Küldetésük végrehajtása után vissza kellett volna térniük Budapestre, de visszatartották őket a román főhadiszálláson."

41 Mivel azonban a román hadvezetőség éppen a közrend védelmének koholt okára hivatkozva igyekezett megmagyarázni Budapest megszállásának fontosságát, és elhallgatta a magyar fegyverszüneti kérelmet, sürgősen szükségessé vált szövetséges csapatok jelenléte a főváros térségében, hogy megakadályozzák a főváros aggasztó következményekkel járható önkényes román megszállását. A párizsi békekonferencia olasz delegációjához 1919. augusztus 2-án eljuttatott táviratban Segré tábornok erről tudósít: „Az új magyar kormány felkérte Romanelli ezredest, közvetítse kérelmét az Antant beavatkozásáért és a román 39 A magyar haderő állapotáról lásd Szakály Sándor tanulmányát a kötetben. 40 Romanelli alezredes francia nyelvű távirata Bécsből Clemenceau-nak, Budapest, 1919. augusztus 1., No 4. és 25. OHTA, F. E-8,143. gy., 7. f. 41 OHTA, F. E-8,143. gy., 7. f. 374