„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eördögh István: Az olasz kormány és a Vatikán állásfoglalása a román offenzíváról 1918–1919-ben

A vatikáni diplomácia egyre fokozottabb figyelemmel kísérte a magyar belpolitikát, különösen az 1919. január 16-i, Budapesten lezajlott, rendkívüli jelentőségű egyházpolitikai eseményeket követően. Pietro Gasparri bíboros államtitkár Teodoro Valfré di Bonzo bécsi nunciusnak adott március 23-i instrukciójában megemlíti: „Nem mulasztottam el értesíteni a Szentatyát január 22-i jelentésének tartalmáról, akit mélységes fájdalommal rendített meg az Ön által leírt magyarországi katolikus egyház állapota."

18 A Szentszéket nem kis mértékben aggasztotta a magyar püspöki kar szimpatizáns viszonya az őszirózsás forradalom köztársaságával és határozatlan állásfoglalása a katolikus autonómia kérdésében, valamint a Papi Tanács megalakulása Budapesten 1918. november 7-én, továbbá érdekvédelmi szervezetének és elnökének, Szalay Mátyásnak országos méretű társadalmi, egyházpolitikai aktivitása.

19 XV. Benedek pápát (1914-1922) személy szerint döbbentette meg a magyarországi Országos Papi Tanács megalakulása 5562 egyházi aktív részvételével, amely létrejöttének módjában, határozataiban és indítványaiban a keresztény Európában egyedülálló, szociális jellegű egyházi bázismozgalmat jelentett.

20 Teodoro Valfré di Bonzo bécsi nuncius a magyar bolsevizmus nemzetközi veszélyét összekötő szerepében látta. Erről maga a bécsi német nagykövet értesítette egy telefonbeszélgetés során: „... amennyiben az Antant túlzottan kemény békefeltételeket akar Németországra kényszeríteni, ez szövetséget fog kötni az orosz bolsevizmussal."

21 Ebben az esetben pedig az orosz bolsevikokat utánzó magyar bolsevizmus szükségszerűen kulcsszerepet kapott volna a kommunizmus európai expanziójában. Valfré április 15-én hívta fel a Szentszék figyelmét első ízben a Magyarország elleni katonai beavatkozás szükségességére, kifejezve meggyőződését, hogy „... a bolsevik rezsim uralmától való megszabadulás egyetlen reménye az országnak az Antant által történő katonai megszállása".

22 Hogy ez a katonai intervenció már javában folyamatban volt az antant jóváhagyásával, arról a Szentszéknek pontos tudomása volt: „Magyarország megszállásában hárman vesznek részt: a románok, a szerbek és a csehszlovákok, ez rövidesen az ország teljes stratégiai blokádját eredményezheti..."

23 A szentszéki megfigyelő ezekben a napokban csupán a bolsevizmus elleni harc sikerét látta a románok és csehszlovákok intervenciójában: „Azzal a reménnyel élhetünk, hogy a magyarországi bolsevizmus uralma a végét járja. A románok ugyanis minden különösebb nehézség nélkül nyomulnak előre és az őket ünneplő magyar nép bennük látja a korábbi zsarnokoktól való megszabadítóját."

24 Az egyre intenzívebb román és csehszlovák katonai intervenció 18 Archivio della Sacra Congregazione degli Affari Ecclesiasüci Straordinari, Cittá del Vaticano (A Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának Levéltára, Vatikánváros [a továbbiakban: REÜSZKL]), Ausztria 697, „Segreteria di Stato", No 87602. 19 REÜSZKL, nunciatúrai jelentés, Bécs, 1919. április 25., 15927. sz., No 89877 20 REÜSZKL, No 84514. 21 REÜSZKL, No 88065. 22 REÜSZKL, magyarországi hírek, Bécs, 1919. április 15., 15835. sz., No 91608. 23 REÜSZKL, nunciatúrai távirat, Bécs, 1919. április 25., 15927. sz., No 89877. 24 Uo. 370