„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eördögh István: Az olasz kormány és a Vatikán állásfoglalása a román offenzíváról 1918–1919-ben

hadba lépésért cserébe - Romániának joga lesz annektálni különböző többnemzetiségű területeket a következő határvonalakon belül: „A határvonal a Prut folyónál kezdődik, (az orosz-román határon) Novoszelica közelében, követve a Prut folyását Galícia határáig, a Prut és a Szeret összefolyásáig. Azután a galíciai-bukovinai, majd a galíciai-magyar határ mentén halad, az 1655 méteres Stog magaslatig. Innen a Tisza és a Visó vízválasztóján halad tovább, míg el nem éri a Tiszát Trebusa falu felett, a Visó torkolatánál. Ezután a Tisza mentén húzódik 4 km hosszan a Szamossal történő találkozás völgyében, Romániának hagyván Vásárosnaményt. Majd dél-délnyugati irányban folytatódik, egy Debrecentől 6 km-re keletre lévő pontig, ahonnét kiindulva a Sebes-Körös torkolata alatt 3 km-rel éri el a Köröst. Szegedtől északra, Algyő magasságában jut el ismét a Tiszához, nyugat felől elhaladva Orosháza és Békéssámson mellett, amelytől 3 km-re egy kis kanyart tesz. Algyőtől a határvonal a Tisza, majd a Duna folyását követi Románia jelenlegi határáig."

3 Az antant - nagyhatalmi érdekeitől vezérelve - önhatalmúlag Romániának ígért magyar területeket, mint a több nemzetiség által lakott Erdélyt, Bukovinát és a Bánátot, valamint a tisztán magyar lakosságú Alföldnek körülbelül a felét. Az antant ígéretei szerint a Román Királyság körülbelül 139 ezer km

2 területe megduplázódott volna, mégpedig kizárólag Magyarország rovására. Annak ellenére, hogy Románia hatalmas erőket vetett be az 1916. augusztus 27én megkezdett invázióba, mégsem sikerült elérnie Erdély annektálását a központi hatalmak ellentámadása miatt. A Tirgu Jiu-i védelmi front áttörése után, 1916. december 6-án ért véget Románia kétharmadának - és Bukarestnek - megszállása.

4 Az 1917. december 9-i fegyverszünet után Románia békeszerződést írt alá a központi hatalmakkal 1918. május 7-én, Bukarestben.

5 2. Ismételt román offenzíva Erdély ellen 1918. november 10-től Az 1918. november 3-ai padovai fegyverletételt követően Románia nem késlekedett, hogy megtegye a szükséges politikai és stratégiai lépéseket annak érdekében, hogy megszabaduljon a korábban Németországgal aláírt békeszerződésben rászabott kötelezettségektől. A román diplomácia 1918-ban sorsdöntő eredményeket ért el: november 7én nyilvánosságra hozták az Amerikai Egyesült Államok november 5-i nyilatkozatát, amely szövetségesnek ismerte el Romániát és felkarolta a román nemzeti egység ügyét. November 10-én Ferdinánd király kiadta az új mozgósítási parancsot, ugyanakkor ultimátumban szólította fel Mackensent Románia elhagyására. A területi terjeszkedést célzó román expanzióról a korabeli olasz katonai jelentések beszélnek: 3 A Szövetséges Legfelsőbb Tanács angol szekciója által kidolgozott dokumentum határozatai, Párizs, 1919. február 23. OHTA, F. E^8, 74. gy., 7. f. 4 Erdély története 1830-tól napjainkig. IE. kötet. Bp., 1987,1696-1697. 5 Katonai helyzet az első mozgósítástól (1916. augusztus) a bukaresti békéig (1918. május 7). OHTA, F. E-8, 76. gy., 7. f. 366