„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után
ni óhajtó kezdeményezés azonban nem érhetett be, hiszen a várost erősen megrázó válság még csak ez után következett. Az 1934-től kezdődő kisebb fellendülés már nem tudott változtatni lényegesen a város helyzetén. Összességében az urbanizációs folyamat nem állt le teljes mértékben, de meghatározó maradt a leépülés. Ennek következtében Nagyvárad súlya mind országos szinten, mind pedig a vidéki városokhoz mérve csökkent. Az örökölt gazdasági erőforrások a kedvezőtlenül alakult körülmények között nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy megakadályozzák Várad peremvárosi létbe való süllyedését. Nagyvárad valóban messze került az egykori Körös-parti Párizs szellemiségétől, de az átalakulások akkor még nem tudták teljesen krmozdítani egyensúlyhelyzetéből. 7. Nagyvárad helye Erdély és Románia városhálózatában Nagyvárad a XX. század elején Magyarország egyik legfejlettebb és legkonszolidáltabb városa volt. Fejlődésének akkori lendülete azt sejttette, hogy rendelkezik megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy néhány évtized alatt egy olasz-német típusú interregionális központtá váljon. Ebben a történelmi folyamatban nagy törésvonalat képez a diktátum jellegű trianoni békeszerződés. Ha Nagyvárad két vüágháború közötti városfejlődésének grafikonját kíséreljük megrajzolni, felvetődik a kérdés, hogy ezt mi határozza meg összességében: a fejlődés, a haladás, a stagnálás vagy a visszaesés. A tárgyilagos elemzés nyilvánvalóvá teszi, hogy mindezek megtalálhatók, viszont inkább a visszaesés és a stagnálás a meghatározó. A mintegy huszonegy év alatt bejárt utat értékelve megállapíthatjuk, hogy az 1919-1924 közötti éveket a helyreállítási kísérletek és a lábadozás jellemzik. 1925-1929 között kialakul a város új jellege, haladási tendenciákkal, miközben a régi erőforrások gyakorlatilag kiapadnak. A harmadik szakaszt 1929-1934 között a válság hatására történő stagnálás, majd visszaesés jellemzi. 1934 után a metamorfózison keresztülment város megkísérli megakadályozni a további lemaradást, és megalapozza az újabb szakaszba való átlépést. Az újabb városfejlődési szakasz az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés után létrejött helyzetre vezethető vissza. Ennek értelmében 1940. szeptember 6-án Nagyvárad újból Magyarország része lett, mintegy 21 év román uralom után. Ez az időszak azonban nem képezi - főleg terjedelmi okból - tanulmányunk tárgyát. A két világháború közötti időszakban a karakterében nyugati típusú Nagyváradot keleti-balkáni hatások érik, típusában már az átmeneti jelleg érvényesül. Az egyensúlyvesztés közelébe sodródott város elvesztette befolyási övezetének jelentős részét: 1920-tól ez mindössze a megyére és közvetlen környékére korlátozódott. Számításaink szerint az 1910-ben 17 ezer km 2-re és 800 ezer lakosra kiterjedő vonzáskörzet 1930-ig 10 ezer km 2-re és 600 ezer lakosra szűkült le. Megosztott vonzáskörzete is visszaszorult, csak kisebb mértékben tudta érvényesíteni központi szerepkörét a történelem során képlékeny területű Partiumban. Lényegében elvesztette részleges regionális centrum szerepét, és 362
