„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után

ni óhajtó kezdeményezés azonban nem érhetett be, hiszen a várost erősen meg­rázó válság még csak ez után következett. Az 1934-től kezdődő kisebb fellen­dülés már nem tudott változtatni lényegesen a város helyzetén. Összességében az urbanizációs folyamat nem állt le teljes mértékben, de meghatározó maradt a leépülés. Ennek következtében Nagyvárad súlya mind országos szinten, mind pedig a vidéki városokhoz mérve csökkent. Az örökölt gazdasági erőforrások a kedvezőtlenül alakult körülmények kö­zött nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy megakadályozzák Várad pe­remvárosi létbe való süllyedését. Nagyvárad valóban messze került az egykori Körös-parti Párizs szellemisé­gétől, de az átalakulások akkor még nem tudták teljesen krmozdítani egyen­súlyhelyzetéből. 7. Nagyvárad helye Erdély és Románia városhálózatában Nagyvárad a XX. század elején Magyarország egyik legfejlettebb és legkonszo­lidáltabb városa volt. Fejlődésének akkori lendülete azt sejttette, hogy rendel­kezik megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy néhány évtized alatt egy olasz-né­met típusú interregionális központtá váljon. Ebben a történelmi folyamatban nagy törésvonalat képez a diktátum jellegű trianoni békeszerződés. Ha Nagyvárad két vüágháború közötti városfejlődésének grafikonját kísé­reljük megrajzolni, felvetődik a kérdés, hogy ezt mi határozza meg összességé­ben: a fejlődés, a haladás, a stagnálás vagy a visszaesés. A tárgyilagos elemzés nyilvánvalóvá teszi, hogy mindezek megtalálhatók, viszont inkább a visszaesés és a stagnálás a meghatározó. A mintegy huszonegy év alatt bejárt utat értékel­ve megállapíthatjuk, hogy az 1919-1924 közötti éveket a helyreállítási kísérle­tek és a lábadozás jellemzik. 1925-1929 között kialakul a város új jellege, hala­dási tendenciákkal, miközben a régi erőforrások gyakorlatilag kiapadnak. A harmadik szakaszt 1929-1934 között a válság hatására történő stagnálás, majd visszaesés jellemzi. 1934 után a metamorfózison keresztülment város megkí­sérli megakadályozni a további lemaradást, és megalapozza az újabb szakasz­ba való átlépést. Az újabb városfejlődési szakasz az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés után létrejött helyzetre vezethető vissza. Ennek értelmében 1940. szeptember 6-án Nagyvárad újból Magyarország része lett, mintegy 21 év román uralom után. Ez az időszak azonban nem képezi - főleg terjedelmi okból - tanulmányunk tárgyát. A két világháború közötti időszakban a karakterében nyugati típusú Nagy­váradot keleti-balkáni hatások érik, típusában már az átmeneti jelleg érvénye­sül. Az egyensúlyvesztés közelébe sodródott város elvesztette befolyási öveze­tének jelentős részét: 1920-tól ez mindössze a megyére és közvetlen környékére korlátozódott. Számításaink szerint az 1910-ben 17 ezer km 2-re és 800 ezer la­kosra kiterjedő vonzáskörzet 1930-ig 10 ezer km 2-re és 600 ezer lakosra szűkült le. Megosztott vonzáskörzete is visszaszorult, csak kisebb mértékben tudta ér­vényesíteni központi szerepkörét a történelem során képlékeny területű Parti­umban. Lényegében elvesztette részleges regionális centrum szerepét, és 362

Next

/
Thumbnails
Contents