„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Tóth József – Trócsányi András – Elekes Tibor: A térszerkezet változásai Erdélyben a XIX. századtól napjainkig
A Szovjetunió e térségben való megjelenése, valamint Kelet- és Közép-Európa politikai kényszerpályára terelődése meghatározó súlyú következményekkel járt a regionális fejlődés perspektívái szempontjából is. Kelet- és Közép-Európa Szovjetunió vezette államai egyrészt (a deklarációk szintjén) szívélyes, baráti viszonyban voltak egymással, másrészt viszont a területi integritás és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének túlhangsúlyozásával, az etnikai problémák szőnyeg alá söprésével, a centralizált szervezési-irányítási modell működtetésével olyan helyzetet hoztak létre, amelyben a határokat szinte fétisként kezelték, nehezen átjárhatóvá tették. A határ két oldalán fekvő térségek kapcsolatba lépése, kooperációja csak a fővárosok tudtával és engedélyével volt lehetséges. Az egyes államok térszerkezete a politikai korlátok között fejlődött, a belső kapcsolatrendszer intenzitása és textúrája sokkal nagyobb, illetve sűrűbb lett, mint a határok menti térségeké. Nyomon követhető a politika szerepnövekedése a társadalmi-gazdasági folyamatok befolyásolásában. 7 A II. világháború utáni román közigazgatási rendszer Erdélyt hét „tartományra" osztotta. Az 1968-ig érvényben levő közigazgatási egységekben, a főváros mellett, főleg a tartományi székhelyek fejlődése a jellemző. Az 1968-tól létező megyék kialakításánál nem mindig volt elsődleges szempont a természeti tájhatás, az etnikai sajátosságok, a gazdasági szempont vagy a korábbi évszázadokban kialakult megyerendszerhez való alkalmazkodás. Az intenzív iparosítás és az ezzel kapcsolatos korabeli urbanizációs folyamatok, elsősorban a lakótelepi építkezések, többnyire a nagyvárosokhoz, a megyeszékhelyekhez és a részben ebben az időszakban kialakult ipari-urbánus övezetekhez kapcsolódnak. A felülről való irányítás állami, kormányzati beavatkozást jelentett a városok életében is. Az állami nagyvállalatok elhelyezése függvényében alakult a telephely-politika, a településfinanszírozás és az intézményfenntartás is. Az ipari létesítmények gyakran központi döntés alapján jelentek meg az egyes településeken, és nem a helyi kisiparból kinőve vagy a fokozatosan felhalmozódó helyi tőke be vonásával, alakították egy-egy város pozícióit, funkcióit. A korabeli ipartelepítéskor gyakorta nem számoltak a helyi adottságokkal, ipari hagyományokkal, a létesített üzemek nem a helyi gazdasági-társadalmi élet szerves fejlődéseként jelentek meg. A II. világháború után épült vasútvonalak a határokkal közrezárt államterület egységes térszerkezetként való működését segítették elő. Ekkor épült meg az Erdélyi-medencét a Máramarosi-medencével, valamint a Petrozsényi-medencét Olténiával összekötő vasútvonal. Az 1960-as években elkezdődött gazdasági, politikai és társadalmi változások következtében Bukarest és a tőle északra levő Prahova völgye és környéke, valamint a fővárost a tengerparttal összekötő országos térszerkezeti vonal jelentősége tovább növekedett. Moldvában a Szeret völgyének textúrája sűrűsödött. Az iparosítás által preferált Erdélyi-medence nyugati részének gazdasági szerepe felértékelődött. Megerősödő térszerkezeti vonalként is felfogható a Kolozsvár-Torda-Gyulafehérvár-Déva sűrűn lakott, jelentős beruházásokban része7 Tóth József - Golobics Pál: i. m. 324
