„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

volt hová elszállásolni, mert a magyar gazdát még nem telepítették ki. Megtörtént az is, hogy a község szlovák lakói ellenezték a parcellázási tervet, mert magoknak követelték a határban lévő földeket. A járási szervek rosszul mérték fel a kolonizálásra kijelölt községekben az elszállásolási lehetőségeket. A hiányt a Szlovák Telepítési Hivatal újabb magyar vagyonok elkobzásából akarta pótolni, és a 104/1945-ös rendelettel érintett földek mellett igényt tartott a 108/1945-ös rendelet alapján elkobzott vagyonra is.

20 Az ikresítés betartását a földművelésügyi tárca is fékezte, mert attól tartott, hogy az új tulajdonosok megjelenését követően csökkenni fog a mezőgazdasági termelés. A Somorjai járás vezetése nyíltan kimondta, hogy „a belső telepítés gazdasági szempontból nem sikerült". A beilleszkedési nehézségek csökkentése érdekében a csehszlovák kormány mindenben támogatta a kolonistákat. Az állami pénzsegély mellé kamatmentes hitelt, új házakat, ingyen, illetve szinte ingyen gazdasági gépeket, szerszámokat és háziállatokat kaptak. A törvények és rendeletek megszegésével az 1946-1947 telén Csehországba kényszerközmunkára deportált magyarok házait és gazdaságait is átadták nekik ott, ahol kevés volt a lakás.

21 A belső telepítés eredményeit a földművelésügyi megbízott 1946. december 1-jei hatállyal összegezte. Jelentésében kiemelte, hogy 196 magyar községben 4113 gazdasági egységet telepítettek be, melyekhez 47 520 hektár földet adtak tulajdonba. A földművelésügyi miniszter személyi levéltárában található az az 1948 tavaszán készült kimutatás, amely szerint a magyarlakta járásokba 4881 családot utaltak ki. Földtulajdonuk 70 254 hektár volt.

22 A szlovák és a magyar etnikai területre betelepített kolonisták átlagos földtulajdonát összehasonlítva azt látjuk, hogy a magyar járásokban családonként 14,4 hektárt, szlovák környezetben 13,4 hektárt vettek tulajdonba. A csehszlovák kormány a belső telepítésekkel a magyar etnikai területen megvetette a kétnyelvűség alapjait. Az eredményeket a szlovák központi hivatalok már 1946 tavaszán regisztrálták, s vizsgálódásaik szerint a magyar lakosság húsz százalék feletti számaránya csak az alábbi járásokban maradt meg:

23 1. TÁBLÁZAT: HÚSZ százalék feletti magyar népességgel bíró járások Csehszlovákiában (1946) Járás % Járás % Galántai 61,6 Lévai 27,7 Vágsellyei 55,6 Ipolysági 71,8 Feledi 77,3 Nagykaposi 55,7 Tornaijai 82,8 Szepsi 56,6 Zselízi 79,8 Komáromi 82,6 Somorjai 76,5 Ógyallai 70,2 Dunaszerdahelyi 87,8 Párkányi 81,5 Királyhelmeci 78,8 . 20 SZNL-Po, SZIH, m. osztály, 6606/1947:3286-47. ÁTL-Vágsellye, TTH-Léva: 270/47-eln. 2i ÁJL-Vágsellye, JNB-Somorja, 2: 9/2-46-eln. ONV Somorja, 1:383/1945-eln. 22 AKL-Pr, CSKP KB, J. Duris személyi iratai, 15: Belső kolonizáció. 23 SZNL-Po, SZNT-EH, 1949. január 28-i ülés jegyzőkönyve. 298