„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

A romániai szlovák repatriánsok betelepítését - a többi érintett hivatallal való egyeztetés nélkül - a Szlovák Telepítési Hivatal önliatalmúan kezdte meg azt követően, hogy a csehszlovák-magyar lakosságcsere magvalósulása időben egyre tolódott. Az átszállított sokgyermekes romániai családokat a csehszlovák földreform keretében elkobzott dél-szlovákiai birtokokra akarta betelepíteni, de tervét keresztezték a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal által a szlovák kolonistáknak kiadott jogerős kiutalások, s több helyen a beköltözésük is. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal munkatársai elutasították a romániai - részben analfabéta - mezőgazdasági és erdőmunkások, szénégetők betelepítését Szlovákia legtermékenyebb síkságára. A jelentős munka er őhiánnyal küszködő cseh országrészekbe akarták őket átszállítani, amit a repatriánsok határozottan megtagadtak.

12 A romániai szlovákok nehezen alkalmazkodtak. Az életfeltételek teljes - gyakran munka nélküli - biztosítását követelték, s kijelentették, „hogy itt nekik mindent szabad". A rendőri jelentések szerint kerülték a munkát, s „nem tisztelték a magántulajdont". Sokat ittak, gyerekeik rongyosan jártak, éheztek, és több községben a helybeli magyarok gondoskodtak róluk. Általában nem ismerték el a helyi hatóságok felügyeleti jogát, és ellenőrzés nélkül utazgattak a köztársaság egész területén, magukkal hozták másutt élő rokonaikat, ismerőseiket. Bizalmatlanok voltak. Szinte állandóan vádaskodtak a szlovák tisztviselők és a helyi magyar lakosok ellen. Feljelentették a Dunaszerdahelyi járás több szlovák tisztviselőjét és magyar nagygazdáját, mert szerintük éjszakánként titkos összejöveteleket tartanak és a Csehszlovák Köztársaság megdöntésére készülnek. A feljelentést aláírók a kézjegyük szerint zömmel analfabéták voltak.

13 A jugoszláviai szlovák értelmiségek által jelzett kb. 6000 vagyonos földműves csehszlovákiai repatriálását a csehszlovák kormány földhiányra hivatkozva elutasította, de előszeretettel átvették az egyetemistákat, főiskolásokat és a mezőgazdasági munkát vállaló vagyontalan családokat.

14 A bulgáriai szlovákok hazatelepítése a Szlovák Telepítési Hivatal elnökségének „magánakciója" volt. Kevesellték a Magyarországon áttelepítést kérő szlovákokat, s bulgáriaiakkal akarták megnövelni a déli járásokba betelepíthetők számát. 1947 januárjában - minden hivatalos egyeztetés nélkül - meg is érkezett az első 270 család. Elhelyezésük megoldhatatlannak látszott. A zömmel iparos, a földművelést elutasító családokat a Szlovák Telepítési Hivatal a Zselízi járásba akarta telepíteni, ahol nem volt sem elegendő lakás, sem elegendő föld. Bejelentés nélkül Nagysallőba irányított 60 családot, de 36 család néhány 12 SZNL-Pr, FMH-A, 499:7648/1-46. ein. Uo. Správa majetkov pre pozemkovú reformu - Állami Birtokok Kezelősége (a továbbiakban: ÁBK), 101: Semerovo faszc. Az ÁBK levéltárában található több száz karton átnézésével feltárható a romániai szlovákok betelepítésének minden anyagi és erkölcsi vonzata. 13 SZNL-Pr, ÁBK, 162:962/1947. Uo. BMH, IV: 410-biz./1947. Uo BMH-ÁVO, 5: A Komáromi járás rendőrparancsnokának jelentése, a Dunaszerdahelyi járás rendőrparancsnokának jelentése, 159-biz./1948. V/I. - Vadkerty Katalin: A deportálások. Pozsony, 1996, 68-69. w SZNL-Po, FMH-A, Titkárság, 139: 2071/1948-Titk. 296