„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Ilyés Zoltán: Az 1938-as határváltozás és a felső-Bódva-völgyi németség (Mecenzéf, Stósz)

elfelejtését, sokkal inkább a „cipszer hungarus-tudat" legeklatánsabb megnyilvánulásaként értékelhető. A helyi közoktatási helyzet és vallási élet részleteit nem ismerjük, azonban az egyértelmű, hogy a nem új gyökerű magyarérzelműséget, állampatriotizmust erősítette a magyar, illetve magyarrá vált helyi elit (lelkészek, tanárok, késgyárosok, birtokosok). Az első világháború után ez az arány csak fokozatosan „korrigálódik" a németek, illetve szlovákok javára. 1921-ben a magyarok aránya még mindig 36%, csak 1930-ban csökken 10% alá, míg ugyanekkor a szlovák nemzetiségűek aránya 24%. (1. TÁBLÁZAT, 5. ÁBRA) Ez utóbbi utal a Stószhoz tartozó kistelepülések szlovák népességére (Stósz-fürdő, Bodoka), valamint szlovák beköltözésre és egyfajta orientációs váltásra, mimikrire, amely a helyi politikai érdektagoltság ismeretében nem meglepő, és különösen a 30-as évek végére lesz szembetűnő (lásd a magyarónok, illetve cipszerek iskoláztatási gyakorlatát 1939-ben). A magyarul beszélők adatai az 1900-as és 1910-es népszámláláskor világosan utalnak a magyar nyelv ismeretének jelentőségére és elterjedtségére. (6. ÁBRA) 1910-ben már az Apponyi-féle törvény hatása is lemérhető, azonban óvunk ennek túldimenzionálásától. A magyarul tudók aránya a három község közül Stószon volt a legnagyobb: 1910-ben 86%. A magyar nyelv ismeretét, illetve a nyelvi normát feltétlenül erősítette az 1881-ben alapított Stósz-fürdőt látogató és a községben megszálló nagyszámú - főleg Budapestről, Kassáról és a Bácskából érkező - magyar fürdővendég. 5. ÁBRA: Az etnikai összetétel változásai a hivatalos népszámlálási statisztikák alapján Stószon (1880-1930) 1880 1890 1900 1910 1921 1930 281