„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

határon mindenütt közös vasúti határállomásokat működtetnek. Az egyezmény a ratifikálás stádiumában volt ennek ellenére Tánczos altábornagy a királyi kormánytól azt az utasítást kapta, hogy a Salgótarján-Fülek vonalon ne engedje közös határállomás kijelölését, hanem a csehek használják - a Népszövetség döntése szerint - Somoskőújfalut, a magyarok pedig Salgótarjánt. A csehek a fenti egyezmény alapján azonban mindent elkövettek, hogy ezen a szakaszon is közös határállomás legyen. Somoskőújfalu erre nem lévén alkalmas, politikai okokból szerették volna közegeiket Salgótarjánba befészkelni. Az antantbiztosok azon az állásponton voltak, hogy mivel az 1922. november 22-i konvenciót még nem ratifikálták, az Magyarországra nézve nem kötelező. Ezért Tánczos kérte, hogy a fenti konvencióra nézve minden további tárgyalást lehetőleg szüntessenek be, a ratifikálást pedig állítsák le.

19 Az 1922. december 20-i helyzetjelentés szerint közben a határt a salgótarjáni kivételével az egész vonalon megállapították. Itt december 21-én kezdődött az elhatárolási időszak. A bizottság feloszlott, a nem érdekelt biztosok az elnök kivételével szabadságra mentek, a bizottság pedig áttette székhelyét Győrbe.

20 5. A salgótarjáni határszakasz ügye a Népszövetség előtt A salgótarjáni határszakasz ügyében 1923. február 25-től március 2-ig a Népszövetség főtitkársága részletes megbeszélést folytatott az érdekelt államok szakértőivel. Ezeken a tárgyalásokon Mantoux, a főtitkárság politikai osztályának igazgatója elnökölt, Magyarországot Tánczos altábornagy és Pentsy százados képviselték, Csehszlovákiát pedig Roubik vezetése alatt egy négytagú bizottság. Jelen volt a tárgyaláson továbbá Carey angol ezredes és Pellicelli, a bizottság olasz tagja, aki a francia biztossal együtt rendre az elnök véleménye ellen szavazott. A tárgyalások első napján Mantoux már kész írásbeli összefoglalást terjesztett a szakértők elé, melyet a bizottság jelentése, valamint a kisebbségi vélemény alapján készített el. Azt kívánta, hogy a szakértők, majd a bizottsági elnök és a kisebbséget képviselő olasz biztos fűzzenek észrevételeket az általa szerkesztett rezüméhez, melyet személyesen terjeszt majd elő Londonban Da Gama nagykövet elé, hogy azok alapján megfogalmazzák a Népszövetségi Tanács számára az előadói javaslatot.

21 Tánczos altábornagy a tervezett eljárás ellen kifogást emelt. Hangsúlyozta, hogy a főtitkárság összefoglalása a bizottsági javaslat és a kisebbségi vélemény alapján készült, de éppen ezért nem lehet objektív, mivel a kisebbségi véleményt az elnök előterjesztése után írták, tehát már eleve az abban felsorolt érvek megcáfolására törekszik. Nyilvánvaló tehát, hogy a főtitkárság rezüméje Magyarország mellett szóló érveket tett, viszont kidomborítja ezen érvek cáfo19 Uo. szám nélküli, bizalmas jelentés, 1923. 11. 25. 20 Uo. 986/h/1922. 21 MOL K 478 (Határmegállapítő Központi Iroda, általános iratok), ME, Határmegállapító Központ, 5204/1923. 3. 9. 233