„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924
lett volna. A magyar állam elfogadta ugyan a kérdésnek döntőbíró által való elintézését, a szerep betöltésére azonban a Népszövetséget kérte. 7 2. A határmegállapító bizottság vonakodása, döntőbíróság A Nagykövetek Tanácsa nem hagyta jóvá a határmegállapító bizottság szabálytalan eljárását. Nem volt hajlandó az alternatív javaslatok, úgynevezett „avis"-k felett általa is csak instrukcióellenesen gyakorolható döntésre. A kérdéses javaslatokat visszaküldte, a bizottságot az „instrukciók" értelmében követendő eljárásra, azaz a kérdésnek vagy egyhangú bizottsági határozattal történő eldöntésére, vagy pedig a Népszövetség elé terjesztendő javaslat benyújtására hívta fel, tehát közvetlen megegyezést kívánt létesíteni. Taktikai szempontból előnyösnek látszott az elnök kezdeményezését el nem utasítani. Ezért Tánczos, tekintet nélkül arra, hogy a csehek ismert álláspontja mellett a közvetlen megegyezés lehetősége csaknem ki volt zárva, a magyar biztos, Csáky utasítására a közvetlen tárgyalások folyamán is bizonyos engedékenységet tanúsított. Ez a helyzeten mit sem változtatott, mivel a csehek a nyugati, azaz a somosújfalui területrész tekintetében engedményre nem voltak hajlandók, s így a bizottság továbbra is két alternatíva közötti döntés előtt állt. A kérdést vagy egyhangú bizottsági határozattal döntik el, vagy pedig a Népszövetség elé terjesztendő javaslatot nyújtanak be. Mindez kitűnik a Tánczos által küldött 915/c számú jelentésből, mint ahogy az is, hogy a határmegállapító bizottság - és különösen Carey ezredes, bizottsági elnök - vonakodott a kérdésben határozott állást foglalni, illetve a mi javunkra dönteni. 8 A magyar-cseh határmegállapító bizottság ezen túlzottan óvatos magatartására Csáky már több esetben felhívta a honvédelmi miniszter figyelmét. Magatartásának eredete - időrendüeg a magyar-jugoszláv határmegállapító bizottság ténykedésében ránk nézve beállott hasonló kedvezőtlen fordulattal egybeesvén - kétségtelenné tette, hogy a bizottságokat a Nagykövetek Tanácsa vagy más fórum ilyen értelmű utasítással látta el. Ezt a feltevést különben mind az egyes bizottságok antantbéli tagjainak elejtett nyilatkozatai, mind a Nagykövetek Tanácsának a cseh-magyar-román hármas határpont megállapításakor a cseh és román bizottságokhoz, a magyar-román határ megállapításakor a cseh és román bizottságokhoz, valamint a magyar-osztrák határ megállapításakor az utóbbi bizottsághoz intézett rendeletei is megerősíteni látszottak. A somoskői terület Magyarországhoz való visszacsatolása jóformán biztosítottnak látszott, s a kérdés most már csak az volt, hogy vajon sikerül-e ezen nyereséget még Somosújfalu és területe visszaszerzésével is kibővíteni. 9 Miután a csehekkel folytatott tárgyalások a salgótarjáni kérdésben eredménnyel nem jártak, a bizottság - mint említettem - a döntés elől ismét kitért, sőt olyan hangokat is hallatott, miszerint ily „csekélység" miatt nem akarván ?Uo. 8 HL I. 48 (A Határmegállapító Központ katonai meghatalmazottjának iratai), 1. d., 3272/4/1922. «Uo. 229
