„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Suba János: Egy határmegállapító bizottság anatómiája: A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 1921–1925
elvagdossa) a bizottság megállapítja a természetben, hogy hol fog vonulni az új határ. Ennél a műveletnél természetesen figyelembe veszik a határmegállapító bizottság esetleges egyéb utasításait is. Ha a bizottságnak nincs ellenvetése, akkor minden töréspontot meg kell jelölni, egyelőre ideiglenesen, cövekkel. A töréspontokat meg is számozzák, hogy a továbbiakban adott esetben ne legyen kétséges, melyik töréspontról van szó. A kataszteri térkép megfelelő részéről készített másolatba a mérnök berajzolja a kitűzött töréspont helyét és beírja a számát. Ez a térképi feltüntetés egyelőre csak megközelítőnek tekinthető, mert a bizottsági eljárás folyamatossága nem engedheti meg azt, hogy a terepen ez alkalommal pontosan megállapítsák, hogy az a hely, ahova a cöveket letűzték, tényleg pontosan azonos-e a kataszteri térképen ábrázolt ponttal, például birtoksarokkal. Ennek megállapításához hosszasabb mérések lennének szükségesek, amik az eljárást csak feltartóztatnák. A kisebb vitás ügyeket a helyszínen elintézik, a nagyobbakat és fontosabbakat a központi bizottsághoz terjesztik fel döntésre. A kitűzés alapján a mérnök megállapítja, hogy mennyi, milyen minőségű és nagyságú határkőre lesz szükség az általa munkába vett szakaszban. Nem minden határkő lesz ugyanis egyforma nagyságú, mert a főszakaszok végem nagyobb köveket kell elhelyezni, mint a közbeeső pontokon, továbbá a csupán mérési célokat szolgáló kövek is más méretűek és alakúak lesznek, mint a többi kő. Az adatok és mennyiségek megállapítása után a mérnök gondoskodik a kövek megrendeléséről. A határvonalat térképen is részletesen kell ábrázolni. Mikor az ideiglenes kitűzés megvan, akkor már hozzá lehet látni a pontos felmérési és „ábrázolási" munkálatokhoz. Hogy helyesen tudjunk valamely idomot: határvonalat, birtokot vagy más egyebet térképen ábrázolni, ahhoz szükséges, hogy a terepen legyen egy-két pont, a valóságban egy-két kő, amelyeknek helyzete egymáshoz képest és az ország többi részeihez képest meg van határozva. Ezek az úgynevezett háromszögelési pontok. (Az elnevezés a helyzetük meghatározására szolgáló eljárásból származott.) Ilyen köveket általában az egész országban az ezekhez a munkálatokhoz különlegesen kiképzett mérnökök helyeznek el. A háromszögelési pontok meghatározása céljából először mintegy 30 kilométeres oldalakkal bíró, úgynevezett elsőrendű háromszögelési hálózatot kell kifejleszteni, és néhány háromszögoldal hosszát is meg kell határozni. Ezeknek az oldalhosszaknak a meghatározása úgy történik, hogy közelükben alkalmas helyen 8-10 km hosszú alapvonalat mérnek nagy pontossággal, és ezekből az alapvonalakból szintén nagy pontossággal mért szögek segítségével állapítják meg a háromszögoldal hosszúságát. Az egymástól átlag 30 kilométernyire lévő elsőrendű pontok között azután már szögméréssel, fokozatos sűrítéssel annyi háromszögelési pontot határoznak meg, amennyi a részletek beméréséhez már kellő alapot szolgáltat (átlagosan kilométerenként). Az országhatár felmérési és térképezési munkáinál is szükség van tehát háromszögelési pontokra. Az első nagy munka a meglévő háromszögelési pontok adatainak összegyűjtése. A magyar-szlovák országhatár esetében például az adatokat Prágából, Pozsonyból stb. kell összeszedni, ahova a korábbi évtizedekben vagy a csehszlovák kiürítési eljárások folyamán a régebbi háromszögelési munkálatok kerültek. Ezekből aztán még ki kell választani azokat, melyek az új határ mentén fekvő és felhasználható pontokra vonatkoznak. Ha külön213
