„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Marián Hronský: A második demarkációs vonal, valamint az 1919. június 12-ei szlovák–magyar végleges határ a cseh–szlovák javaslatok és követelések tükrében

előzetes béketárgyalásként indult - a békekonferencia legfelső szerveinek és egyes bizottságainak a tárgyalásai szigorúan bizalmas jellegűek voltak.

18 A cseh-szlovák ügyek bizottsága a párizsi cseh-szlovák békeküldöttségtől megkapta a Cseh-Szlovák Köztársaság területi követeléseit tartalmazó említett tizenegy memorandumot is, amelyek azonban nem váltak a további tárgyalások közvetlen alapjává. Ugyanakkor a memorandumok nem voltak kategorikusak, a nagyhatalmaknak csak bizonyos megoldási lehetőséget terjesztettek elő. Az összes nagyhatalom képviselője már a bizottság első két ülésén, február 27-én és 28-án egyetértett abban, hogy a gazdasági, a földrajzi és végül a stratégiai érvek is elsőbbséget élveznek a határok megállapításánál az etnikai szempont előtt. A „történelmi" határok fogalmát megkerülték abban az értelemben, hogy a különböző korokban az országoknak különböző területük volt, és a történeti érvek gyakran a területi terjeszkedés törekvését leplezik.

19 Amíg Szlovákia határairól volt szó, az olasz, angol és amerikai tagok folytonos ellenvetései után végül a bizottság úgy döntött, hogy a vitás szakaszokon, mint a Dunától keletre, a végleges határ megközelítőleg az etnikailag kevert terület közepén fog húzódni. A kellő intézkedések után a területi bizottság a szlovák-magyar határ vitájának megoldására 1919. március 26-án nyújtott be előterjesztést a Legfelsőbb Tanácshoz, de éppen a megelőző napon Lloyd George a Négyek Tanácsának egy emlékiratot terjesztett elő, amely közvetlenül a közép-európai francia politika ellen irányult és összefüggött a növekvő németországi bolsevizmussal, valamint a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával, melyek a memorandum szerint a „bolsevik forradalom" kiterjedésének komoly és közvetlen fenyegetését jelentik. Ebben az összefüggésben a Cseh-Szlovák Köztársaság határait is nagy vonalakban kijelöltnek és bizonytalannak írta le. Ez halasztáshoz vezetett, és a szlovák-magyar végleges határkijelölés kérdésének újabb vizsgálatát követelte meg.

20 Közben 1919. január végétől a párizsi cseh-szlovák békeküldöttség vezetésében halmozódtak a nehézségek, és felmerült az első demarkációs vonal megváltoztatásának a kívánsága. Ez a határ nemcsak ideiglenes, hanem békétlen is volt, folyamatosan különböző összetűzésekre, rajtaütésekre, fegyveres csetepatékra stb. került itt sor. De más okok miatt sem volt megfelelő ez a szakasz a cseh-szlovák fél számára. Fontos közlekedési indokokon kívül különösen a katonák okozták a békétlenséget, katonai-stratégiai tényezőkre mutatva rá. Ezért a cseh-szlovák küldöttség a párizsi békekonferencián a románokkal együtt, akiknek szintén nem felelt meg a Belgrádban kijelölt demarkációs vonal, új demarkációt követelt.

21 Nem teljesen tisztázott még annak diplomáciai háttere, hogy miként került sor a Szlovákia és Magyarország közötti második demarkációs vonal kijelölé18 Erről részletesebben lásd Ferenőuhová, B.: Vetmocensky diktat alebo vedeckí/ problem? Kokovania o hraniciach Ceskoslovenska v prvej fáze mierovej konferencie v Parizi roku 1919. In: Svorc, P. - Harbul'ová, L (zostavili): Stredoeurópske národy na krizovatkách národnych dejín 1848-1918. Presov-Bratislava-Vien, 1999, 236-251. 19 Uo. 245-246. 20 Hronsky, Marián: Baj o Slovensko a Trianon 1918-1920. Bratislava, 1998, 215-216. 21 Uo. 160-161. 195