„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Marián Hronský: A második demarkációs vonal, valamint az 1919. június 12-ei szlovák–magyar végleges határ a cseh–szlovák javaslatok és követelések tükrében
1919. január 20-án aláírt állásfoglalás, amely mérlegelte a szomszédos államok támadási lehetőségeit, miközben stratégiai jelentőséget tulajdonított a dunai külvárosoknak Pozsonynál, Komáromnál és Esztergomnál, különösen ha a Jugoszláviával óhajtott folyosó nem valósulna meg. Továbbá súlyt helyeztek a határok taktikai meghúzásának elérésére „Váctól az Orsak 254 és Muzslait 806 magassági pontokon, a Mátra hegységen (1010 magassági pont), a Bükk hegységen keresztül Miskolcig. A Miskolctól északra eső határoknak katonailag már nincs ilyen jelentőségük", ezért itt megengedhető hozzáigazításuk az etnikai viszonyokhoz. Csak katonai szempontból látták szükségesnek, hogy a Miskolc-Csap-Máramarossziget vasút a Cseh-Szlovák Köztársaság területén húzódjon. Hangsúlyozták, ezek a követelések nem támadási tervekre támaszkodnak, a követelt biztonságnak tisztán védelmi jellege van, hogy a Cseh-Szlovák Köztársaságot akár hosszabb távon is megvédhessék egy ellenséges támadástól. Ugyanakkor előrelátóan feltételezték, hogy egy „Szlovákia ellen indított magyar támadás bizonyára kikerüli a Dunát, és valószínűleg a Duna és Tisza közé fog irányulni a Mátrán és a Váctól keletre eső hegységen keresztül, először az Ipoly völgyéig". 10 Ez az előterjesztés a határokról stratégiai szempontból valóban a cseh-szlovák követelések maximum változatát jelentette, de összességében nem egyezett a Szlovákia déli határait érintő előterjesztéssel, amit a cseh-szlovák békeküldöttség hivatalosan az 5. számú memorandumban terjesztett elő, és ugyancsak összességében nem egyezett meg az úgynevezett második demarkációs vonallal - amint néha tévesen idézik. Ezt leginkább a 2. számú cseh-szlovák memorandum részesítette előnyben, amely Szlovákia területét mint kerek egészet a Cseh-Szlovák Köztársaságon belül ábrázolta. 11 Vagyis, amint Houdek már az 1918. december 6-ára készült levélben tudósította Skutétyt a cseh-szlovák határelképzelésekről: „Az előterjesztés háromféle határt tartalmaz: egy maximálist, egy közepest és egy núnimálist. Az elsőnél nagyon sok magyar maradna nálunk, ami biztosan aggodalmakat kelt." 12 Ez világosan tükröződött az etnikai és stratégiai bizottság már valamennyire kompromisszumos összefoglaló előterjesztésében, amit Viktor Dvorsky 13 állított össze, továbbá az 5. számú hivatalos cseh-szlovák memorandumban is, amely az előterjesztett végleges szlovák-magyar határt három részre osztotta: 1. déli határra, 2. délkeleti határra, 3. keleti határra. Összességében azt lehet mondani, hogy ugyan a földrajzi, közlekedési, gazdasági és különösen a stratégiai szempontok ekkor inkább a követelések maximum változata mellett szóltak, de az etnikai szempont a vegyes területeken inkább mérsékletet követelt meg, és hajlott a kiegyensúlyozottságra. így aztán az 5. számú memorandumban megfogalmazott cseh-szlovák követelések maximum változata valójában csak a déli, azaz a dunai határszakaszon valósult meg. A délkeleti rész esetében a memorandum a középső változatot io Uo. 56. cs., 5297. sz. 11 Lásd Raschhofer, Hermann (szerk.): i. m. 44-45.,56-57. és a 3. sz. térképmelléklet. 12 IML MS, Turócszentmárton, Houdek, Fedor-Skultéty, J. 49 L 14. 13 CSK KML, Prága, PL, 56. cs., 5308-5309. sz. 193
