„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

zolhatatlan az Egyesült Államok népe előtt". Wilson elfogadta ezt az érvelést, s ezúttal külügyminisztere is támogatta. Egy beavatkozás - vélte Lansing - „újabb háborúk sorozatának a kezdetét jelentené Közép-Európában, s ez annál is jobban antagonizálná az ottani népeket, mint amennyire már antagonizálva lettek".

22 Az olaszok ez ügyben is az amerikaiakat támogatták. Bécsbe, ha úgy adódik, szívesen küldtek volna olasz erőket, ám Budapesttel inkább tárgyalni akartak. Kun Béla március 24-i üzenetét olasz diplomaták juttatták el Orlandóhoz, aki aztán a békekonferencia elé terjesztette. A Magyarországról kialakult vitához március 25-i híres manifesztumában, az úgynevezett fontainebleau-i memorandumban, amely elsősorban Németországgal, illetve a német békével foglalkozott, Lloyd George is hozzászólt. Ebben éles szavakkal bélyegezte meg nagy német és magyar területek idegen uralom alá kerülését. „Soha nem lesz béke Délkelet-Európában - jövendölte -, ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. Ezért én a béke vezérelvének azt venném, hogy amennyire az emberileg lehetséges, a különböző népfajok kapják meg saját hazájukat, és hogy ez az emberi szempont előzzön meg minden stratégiai, gazdasági vagy közlekedési meggondolást, melyek rendszerint más módon is megoldhatók."

23 A magyarkérdés plenáris vitája március 29-én kezdődött és három napig tartott. A franciák továbbra is a beavatkozást szorgalmazták, amire Románia és - a követelt határokig - Csehszlovákia is készen állt. A másik három delegáció vezetői azonban ellenezték a katonai fellépést, s Belgrád sem lelkesedett egy bizonytalan kimenetelű katonai konfliktusért. Március 31-én - hosszú viták után és a franciák heves tiltakozása ellenére - ezért végül úgy döntöttek, hogy elfogadják Kun Béla tárgyalásra vonatkozó ajánlatát. A kapcsolatfelvétellel Jan Smuts tábornokot, Lloyd George bizalmasát és a Monarchia belső modernizálással egybekötött föderalizálásának egyik háború alatti támogatóját bízták meg. Smuts tábornok április 4-én érkezett meg Budapestre, és másnap utazott el. Tekintettel igen szűk keretek között mozgó felhatalmazására, kizárólag a semleges zóna módosítására tett javaslatot. Bár a Tanácsköztársaság szociáldemokrata vezetői hajlottak volna a megegyezésre, Kun Béla elhárította az alkut. Pontosabban olyan feltételeket támasztott, amelyek megvitatására Smuts nem kapott felhatalmazást. így például azt javasolta, hogy az érdekelt népek közös konferenciája döntsön a határkérdésekről és az új gazdasági kapcsolatok kialakításáról. Az ezzel kapcsolatos válaszjegyzék átvétele után Smuts a tárgyalásokat befejezettnek nyilvánította, és elhagyta Magyarországot. Smuts hazautazásának érdekes és egyben jellemző epizódja volt találkozása Masaryk elnökkel április 7-én, Prágában. Erre Lloyd George kérte azért, hogy tájékozódjon a szlovák-magyar határ igazságosabb kijelölésének lehetőségéről. Smuts beszámolója szerint Masaryk nemcsak megértéssel és jóindulattal hallgatta fejtegetéseit, hanem kifejezetten kívánatosnak tartotta a szlovák-magyar politikai határ bizonyos mértékű szinkronizálását a nyelvi-etnikai választóvonallal. Kijelentette, hogy a Dunától északra elterülő és magyarok lakta területekről „jobban szeretne lemondani" és a cseh határt annyira északra tolni, hogy „ez az 22 Uo. 59-60. 23 Uo. 52. 166