„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Kocsis Károly: A közigazgatási térfelosztás változásai a mai Szlovákia területén a XX. században
A Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa 2000. június 24-én rögzítette a jelenleg is érvényes közigazgatási reformtervezetét, mely az 1990-es évek első felében megszületett, a fentiekben már vázolt, etnikai alapú úgynevezett Együttélés-tervhez képest - elsősorban az Ipolyságtól keletre fekvő területeken - nagyon nagy engedményeket tartalmazott. Már nem törekednek a magyar nyelvhatárhoz simuló határú, Somorja és Nagykapos között húzódó, közel 400 km hosszúságú régió (kerület, megye) létrehozására. Kompromisszumos megoldásként megelégednének, ha a mai Nagyszombati és Nyitrai kerületeknek a magyar település területre kiterjedő járásait egyesíthetnék egy „Duna mente" (vagy „Komárom") nevű, 602 ezer lakosú, 55,2%-ban magyar többségű régió alatt. (3. ÁBRA) A szlovákiai magyarság számára jelenleg rendkívül hátrányos járási beosztáshoz csupán annyiban kívánnának hozzányúlni, hogy a szlováklakta Nagysurány vidéke az Érsekújvári járásról leválva a Nyitrai kerületben maradna, a magyar jellegű Nagykapos környéke a Nagymihályi kerületet elhagyva a Kassai kerülethez csatlakozna, ahová a szomszédos bodrogközi magyarság is tartozna. Az ország éléskamrájának számító, a bősi vízerőműnek és a mohi atomerőműnek is otthont adó, magyar többségű Duna menti (komáromi) régió tervét a közigazgatási reform szlovák kidolgozói (csakúgy, mint az ellenzéki nacionalista pártok) „szakmailag megalapozatlannak" és a szlovák állam területi egységére nézve veszélyesnek tartják. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az etnikaüag heterogén népességű Szlovákia jelenlegi, látszólag decentralizációra, szubszidiaritásra törekvő közigazgatási térfelosztása és azt módosítani kívánó tervei nem az Európai Unió etnikai alapú, autonóm tartományainak 27 pozitív példáját követik, hanem az etnikailag csaknem homogén nyugat-európai régiókat tekintik mérvadónak. A mindenkori szlovák kormány a magyar irredentizmustól való félelmében nem meri tekintetbe venni az ország etnikai-területi sajátosságait, és a még mindig megbízhatatlannak, irredentának vélt itteni magyarságot - a korábbi csehszlovák időszakokhoz hasonlóan - ilyen módon is szinte teljesen megfosztja a demokratikus érdekérvényesítés lehetőségétől. 28 27 Pl. a spanyolországi Katalórúa (Catalunya), Baszkföld (Vascongadas), Galícia, az olaszországi Dél-Tirol (Südtirol), Aosta Völgy (Val d'Aosta), Friuli-Venezia Giulia, Szardínia, a finnországi Aland-szigetek. 28 Lásd Duray, Kvarda és Oriskö: i. m.; és az MKP Országos Tanácsának 2000. június 24-i állásfoglalását ismertető www.mkp.sk/hirek weblap. - A Sajó és Hernád közötti határszakaszon élők kapcsolatairól, a határ elválasztó szerepéről lásd Molnár Judit tanulmányát a kötetben. 152
