„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Kocsis Károly: A közigazgatási térfelosztás változásai a mai Szlovákia területén a XX. században

Település Népességszám (1996) 1867-1918 1919-1922 1923-1928 1928-1939 1939-1945 1949-1960 1960-1996 1996 óta Rimaszombat / Rimavská Sobota 25 436 1 1 2 2 1 2 2 2 Nyustya / Hnúst'a 7484 2 2 2 2 Nagyrőce / Revúca 13 974 2 2 2 2 2 2 2 Tornaija / Tornal'a 8445 2 2 2 2 2 2 Feled / Jesenské 2150 2 2 2 2 2 Rozsnyó / Roznava 19 638 2 2 2 2 2 2 2 2 Dobsina / Dobsina 4735 2 2 Szepsi / Moldava nad Bodvou 9377 2 2 2 2 2 2 Kassa / Kosice 240 915 1 1 1 2 1 1 1 1 Gálszécs / SeCovce 7430 2 2 2 Tőketerebes / Trebiáov 21959 2 2 2 2 2 Királyhelmec / Král'ovsky Chlmec 8278 2 2 2 2 2 2 Nagykapos/ Veíké KapuSany 9851 2 2 2 2 2 2 Nagymihály / Michalovce 40 968 2 1 2 2 2 2 2 2 Szobránc / Sobrance 6199 2 2 2 2 2 2 2 1 = vármegye (zupa) székhelye, törvényhatósági, illetve kerületi jogú város; 2 = járás (okres), illetve járási jogú város. A kurzív településnevek 1991-ben magyar többségűnek számító városokat jelölnek. Az 1880-as, az anyanyelvi hovatartozásra is rákérdező népszámlálás idején a mai Szlovákia területén (teljes egészében vagy részben) 18 vármegye volt fellelhető. Szlovák többségűek: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Hont, Zólyom, Turóc, Árva, Liptó, Nógrád, Szepes, Sáros, Abaúj-Torna, Zemplén, Ung; magyar többségűek: Komárom, Esztergom és Gömör-Kishont. Győr és Mosón megye töredékeit nem vettük számításba. A megyéken kívül még két szlovák (Selmecés Bélabánya, Kassa), egy magyar (Komárom) és egy német (Pozsony) többségű törvényhatósági jogú város, 88 járás és 40 rendezett tanácsú város volt fellelhető a vizsgált területen. (2. TÁBLÁZAT) Az I. világháború végéig terjedő időszakban a megyék és törvényhatósági jogú városok száma és kiterjedése nem változott, a járások száma viszont 97-re nőtt, a rendezett tanácsú városoké pedig 34-re csökkent. A magyar fennhatóság utolsó évtizedeiben az új járásokat (9) kizárólag csak a szlovák többségű területeken hozták létre, ugyanakkor a magyar többségű járások száma mindössze csak eggyel gyarapodott a Verebélyi járás magyar többségűvé válásával. A ruszinoknak a Vízközi, Mezőlabord és a Szinnai járásban, a németeknek pedig a késmárkiban sikerült többségüket megőrizniük. A rendezett tanácsú városok közül a szlovák többségűek száma 18-ra csökkent, a magyar többségűeké viszont 12-re nőtt. Ez a tény is arra utal, hogy az 1867-1918 közötti nagyarányú, főként önkéntes - és nem pedig erőszakolt - magyarosítási folyamat elsősorban a városlakó zsidók, németek és szlovákok körében volt a legelőrehaladottabb. 133