„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Pritz Pál: Nemzetközi háborús válság és Magyarország, 1938–1941

nánk."

34 Megváltozott álláspontjukat nem adták hivatalosan Bárdossy tudomására, hanem arra törekedtek, hogy Werthék „hozzák mozgásba" a politikai vezetést. Június 25-én Finnország és Szlovákia is hadba lépett Németország oldalán. (A „független" Horvátország már korábban hasonlóan cselekedett.) Németország európai szövetségesei közül így csak Magyarország nem volt - Bulgáriától eltekintve, amelynek részvételére, mint lehetetlenre, a németek eleve nem számítottak - hadviselő fél. És másnap bekövetkezett a mai napig tisztázatlan kassai provokáció, amely megadta a végső lökést Bárdossy számára, hogy a hadba lépés mellett döntsön. A Délvidék elfoglalása idején jugoszláv részről sokkal keményebb repülőtámadásokat hajtottak végre dél-magyarországi városok ellen, ám ez nem térítette el Bárdossyt attól az elhatározásától, hogy csak a horvát függetlenség kikiáltása után lépnek akcióba. Most azonban e gyatra ürügy is elégséges volt a végzetes döntés meghozatalához. A történelmi ismeretekkel, nemzetközi összehasonlítási képességgel rendelkezők között bizonyára többen a Reichstag tüzére, a gleiwitzi rádió ellen alig két esztendeje intézett „lengyel" támadásra gondolhattak, az ő balsejtelmeik azonban nem sokat nyomtak a latban. Miért? Azért, mert a Kassa felett kioldott bombák hullása a végső lökést adta meg egy olyan lépés megtételéhez, amelynek előfeltételei már az ellenforradalmi rendszer megszületésével, 1919-től érlelődtek. Kristóffy József moszkvai követ június 23-i számjeltáviratának (amelyben Molotov üzenetét továbbította arról, hogy a szovjet kormánynak nincs támadó szándéka Magyarország ellen, és megértést tanúsít a Romániával szembeni magyar területi igények iránt),

35 annak a kérdésnek, hogy ismertette-e ezt Bárdossy a minisztertanáccsal, illetve az államfővel, messze nincs akkora jelentősége, mint amilyet a Bárdossy felett 1945-ben tartott népbírósági tárgyalás, majd ítélet és nyomában a történetírás tulajdonított neki. Az adott pillanatban a magyar döntéshozók számára nem az ilyen távolba mutató szovjet üzenetnek volt jelentősége, hanem annak, hogy abban a diadalmasnak tűnő száguldásban, amellyel a német erők haladtak Moszkva felé, ott masírozott az egész - immáron német égisz alatt - újjászerveződött kisantant. Annak volt döntő fontossága, hogy az egész korabeli magyar uralkodó elit külpolitikai horizontja még az európai méreteket sem fogta át, nemhogy világméretekre terjedt volna, és annak volt meghatározó jelentősége, hogy messze nem értették meg az antifasizmus rendező elvének meghatározó jellegét, következőleg képtelenek voltak felfogni, hogy ebben a harcban a Szovjetunió szilárd szövetségesekre lel a nyugati demokráciákban. Június 26-án a minisztertanács - Horthy állásfoglalása nyomán - a hadba lépés mellett döntött, másnap reggel a magyar légierő „megtorló" akciót hajtott végre Sztanyiszlav szovjet város ellen, majd ugyanaznap a kormányfő a Parlamentben bejelentette a hadiállapotot. E lépésre az 1920:XVII. te. adott módot, amely kimondta, hogy „közvetlen fenyegető veszély esetében a kormányzó a magyar összrrunisztérium felelőssége és a nemzetgyűlésnek késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulása mellett a hadseregnek az ország határán kí34 Wilhelmstrasse... i. m. 416. sz. - Erdmaniisdorff távirata a külügyminisztériumnak 1941. június 24-én. 35 DIMKV. kötet, 681. sz. 127