Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Balassagyarmat csehszlovák megszállása
35. A hadügyminiszter rendelete a Felvidéken állomásozó magyar csapatok visszavonásáról a demarkációs vonal mögé Budapest, 1918. december 14. Az antant csapatokkal folyó tárgyalásokból 83 kifolyólag, a Dévény, Szentgyörgy, Nagysenkőc, Taksony, Vágsellye, Pered, Érsekújvár, Verebély, Felsőbaka, Devicse, Alsódacsolám, Losonctamási, Likér, Nagyrőce, Betlér, Rozsnyó (kizárólag), Kocolnok (kizárólag), Gölnicbánya, Szentimre, Hernádszentistván, Gálszécs, Tőketerebes, Szobránc, Dukla-hágó vonaltól északra fekvő terület az ott elhelyezett katonai parancsnokságok, csapatok, póttestek, intézetek és mindenféle más katonai hatóságok és alakulások által elvileg csak anyagi tekintetben ürítendő ki. Az egyes parancsnokságok pénzkészlete és egyéb ingó vagyona, okiratai, anyaga stb. kikülönített viszonyba lépő különítmények útján áthelyezendő, míg a többi havidíjasok, altisztek s a behívott öt legfiatalabb korosztályokból azok, akik a demarkációs vonaltól északra eső területről származnak, régi állomáshelyükön visszamaradnak, és a folyamatban levő munkákat folytatják, ha abban a megszálló csapatok által meggátoltatnak, akkor magánszemélyekként maradnak helyükön. Vissza nem maradhatnak oly katonai egyének, akik a csehek elleni harcokban részt vettek, mert a csehek által esetleg hadifoglyoknak nyilváníttatnak. A folytatólagosan megnevezett parancsnokságok és póttestek jelenlegi állomáshelyükről a fenti irányelvek értelmében való áthelyezését következőképpen rendelem el: A kassai kerületi parancsnokság Miskolcra. 83 A „tárgyalás" kifejezés eufémizmus. Valójában arról a jegyzékről van szó, amelyet Vix alezredes, a szövetséges hatalmak budapesti képviselője december 3-án adott át a magyar kormánynak. A jegyzék felszólította a magyar felet, hogy csapatait vonja vissza a Felvidékről. Károlyi proklamációban jelentette be a terület kiürítését, melyet a december 5-i országos lapok közöltek. A proklamáció hangsúlyozza, hogy a kormány „e kényszerűséggel szemben az ország semmiféle jogáról le nem mond". Bartha hadügyminiszter ezt követően adott parancsot december 6-án a csapatok visszavonására. A másnap, Hodza budapesti csehszlovák megbízott és Bartha megegyezésével létrejött demarkációs vonal a későbbi tényleges határhoz képest sokkal kedvezőbb helyzetet jelentett Magyarország számára. Nógrádnak meghagyta Losoncot is. De Magyarországnak maradt volna meg a Csallóköz és a Felvidék jelentős része is. A közölt dokumentum a Bartha-féle kivonulási parancs konkrét végrehajtását részletezi. A csehszlovák magatartást jól jellemzi Benesnek Kramaf miniszterelnökhöz küldött levele: „Igyekezzen ... minden feltűnés nélkül via facti megszállni azokat a területeket, amint katonaságunk megérkezik. Itt a csöndben, harcok nélkül végrehajtott fait accompli a döntő és az, hogy a helyzet uraivá váljanak. Most följogosítottak bennünket erre. De semmi se szivárogjon ki a nyilvánosság elé." (Kral, 62. old.) 84
