Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A Balassagyarmati Nemzeti Tanács és Rákóczy kormánybiztos küzdelme a politikai hatalomért (1918. november – 1919. január)

nagyon lekötelezte a közrend, személy- és vagyonbiztonság, a közélelmezés helyes és eredményes biztosításával. Tekintélye előtt meghajolt az egész nép, melyet tapintattal vezetett. Az utolsó ülésen csatlakozását mondotta ki a cseh támadás elleni védekezéshez, s erről értesítette Érsekújvár közönségét. Sajnos, Érsekújvár azóta cseh kézre került. NH. 1919. jan. 12. A nemzeti tanács összeülése, a Hírek és különfélék rovatban. - A Ga­lánta és Érsekújvár környékén lejátszódott ellenállási szervezkedések története még fel­táratlan, így csak rövid vázlatát adhatjuk az eseményeknek. 1918. december 29-én népgyűlést hirdettek Galántára, melyen tizenkét falu küldöttsége vett részt. A Népszava híradása szerint a rendező egy ismeretlen honvéd hadnagy és egy Both nevű újságíró volt, akik a kormány támogatására hivatkoztak. (Később a támoga­tással a baloldal a Friedrich István által vezetett hadügyi államtitkárságot vádolta - nyil­ván nem alap nélkül.) A nép készülődik a harcra -írja a szociáldemokrata pártlap. „Az egyik falu határában például már rajvonalak vannak, és annak közelében géppuska és tüzérségi állásokat vontak." (Népszava, jan. 5.) A Felső-Csallóköz népe Jókán szervezte meg saját gyűlését, ahol csatlakoztak a galántai és szenei néphatározatokhoz. Elhatároz­ták: a csehszlovák megszállás ellen tiltakoznak, sőt, ha kell, fegyveresen is ellenállnak. (Ezzel kapcsolatban a Népszava megjegyezte: „Semmiképpen sem helyeseljük, hogy ne­vezett községek a megszállás ellen való tiltakozáson túlmenően határozatokat hoznak olyan kérdésekben, amely a kormány hatáskörébe tartozik. A kormány eddig nem ren­delte el a fegyveres ellentállást ... Ne készüljenek tehát fegyveres ellentállásra a közsé­gek lakói, ne szolgáltassanak okot vagy ürügyet az idegen katonai erők ellenséges, hábo­rúskodó beavatkozására." (Népszava, 1919. jan. 1.) A galántai népgyűlés folytatásaként január 2-ára a szervezők Érsekújvárra hirdettek összejövetelt. A Népszava szerint ennek szervezői Entresz Géza plébános, Jándly-Döb­rentey Sándor főszolgabíró „és a többi régi bűnös közigazgatási tisztségviselő" volt. A kormány hasson oda - teszi hozzá a lap - hogy a szervezők ne fejthessék ki tevékenysé­güket. „ Ezenkívül pedig munkához tessék látni. Dolgozni, dolgozni, dolgozni! ... Ez a legjobb orvosság arra, hogy nyugodtan bevárhassuk a békekonferencia bennünket ér­deklő eredményét. Bízzunk a nemzetközi proletariátus egységes állásfoglalásában, amely nem fogja megengedni azt, hogy akármelyik nemzettel is igazságtalanság történ­jék." Érsekújváron több mint hatszáz (más forrás szerint csak 250) község képviseltette magát és hozta létre az ún. Északnyugat-Magyarországi Honvédelmi Bizottmányt, mely­nek elnökévé Szmrecsányi György néppárti-keresztényszocialista politikust, volt pozso­nyi főispánt választották. Szmrecsányi még 1918. december közepén népes néppárti kül­döttséget vezetett Károlyi miniszterelnökhöz, kérve, hogy ne tűrje Dél-Szlovákia meg­szállását. (Hajdú, 230. old.) Szmrecsányi mellett Beniczky Ödön, szintén néppárti politikus állt a szervezkedés élére. A néppártiak megjelenése a baloldalt még gyanakvóbbá tette, a mozgalom mellett jófor­mán csak a Keresztény Szociális Párt állt ki. „És most kezdődik a magyar szabadság­harc" - kezdődik a párthoz közel álló Alkotmány két oldalt megtöltő beszámolója (Al­kotmány, 1919. jan. 7.) A Népszava persze épp ellenkezőleg látta: „Szmrecsányi hadsere­get szervez a már meglévő hadsereg mellé ... Szmrecsányi hadserege - ha Szmrecsányi akarja - lehet hadsereg a támadó csehek, a cseh köztársaság vagy akár a köztársaság ellen is." így, ezen az úton nem lehet megvédeni Magyarország területi épségét. „A mi fegy­verünk ... csak a jog és az igazság lehet, és a harcterünk a békekonferencia zöld asztala." Aki ezt nem látja, az ott a Csallóközben Vendée-t csinál. (Népszava, 1919. jan. 5.) 71

Next

/
Thumbnails
Contents