Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A Balassagyarmati Nemzeti Tanács és Rákóczy kormánybiztos küzdelme a politikai hatalomért (1918. november – 1919. január)
cember 1-jéről 2-ára virradó éjszaka, „egy sajnálatos tévedés folytán az éjjeli nemzetőrök elhamarkodott s jogtalan fegyverhasználat következtében" agyonlőtték. December 2-án hunyt el. Temetésének költségeit, „a város közbékéjének épségben tartása érdekében" Balassagyarmat nagyközség állta. Az esetnek volt egy másik halálos áldozata is, Maczka János, aki, bár sebéből kigyógyult volna, a kórházban tüdőgyulladást kapott, és 1919. január 5-én elhunyt. Temetésének költségeit szintén a község fizette. A két fiatal lelövésének pontos okáról nincs adtunk. Maczka János unokaöccsének visszaemlékezése szerint mindketten egy mulató fiatalokból álló csoport tagjaként, az általuk énekelt nóták miatt keveredtek konfliktusba a „vörösőrséggel" (nemzetőrséggel). A két fiatal meglövésének nagy visszhangja volt a városban. Az elöljáróság még aznap falragaszon intette nyugalomra a lakosságot: „Polgártársak! Az elöljáróság nyugalmat, higgadtságot kér a lakosságtól a megtörtént sajnálatos esemény miatt". Tupi temetéséről írva a Nógrádi Hírlap megjegyzi: „a város közönsége az elhunytat saját halottjának tekintette s oly impozáns temetést rendezett számára, aminőt a város még nem látott." A szertartáson képviseltette magát a szociáldemokrata párt, a nemzeti tanács és az ipartestület is. Jeszenszky plébános mellett dr. Somló József, a nemzeti tanács elnöke búcsúztatta a halottat, akit „az igazi szociáldemokrata erények mintaképének" nevezett. (NML V. 71. 7. 146/1918. és 7/150/1919. kgy. sz. -dr. Magyar Pál budapesti lakos visszaemlékezése - NH. 1918. dec. 8. A város halottja, a Hírek és különfélék rovatban.) 26. A Nógrádi Hírlap tudósítása a nemzeti tanács működésének újbóli megkezdéséről Balassagyarmat, 1918. december 8. A hétfői események 65 hatása alatt összeült a nemzeti tanács és elhatározta, hogy a várost nem hagyja védtelenül. Ezen célra fegyveres gárdát szervezett, melynek száztíz tagja van, ebből nyolcvan szervezett munkás, többnyire kiszolgált altiszt, harminc pedig tiszt és önkéntes. 66 Fenntartásukra a helybeli kereskedők, iparosok, vállalatok és pénzintézetek 250 ezer koronát deponáltak [helyeztek letétbe]. A Kereskedelmi Rt. ellopott holmijaiból már sok árut visszaszereztek, s maguk a részesek is szégyenkezve hozták vissza. így hát városunk polgársága nyugodtan hajthatja le pihenőre fejét. A kormánybiztos bizalommal tekint a gárda működése elé. NH. 1918. dec. 8. Működik a nemzeti tanács, a Hírek és különfélék rovatban. 65 Tupi Ferenc halálesetéről van szó. Tupira és Maczka Jánosra Id. a 25. sz. dokumentumot! 66 A munkásgárda, bár hivatalosan a nemzeti tanács alá volt rendelve, valójában a szociáldemokraták fegyveres testülete volt. Rákóczy István alább közölt visszaemlékezése szerint „a felett a hatóság nem, hanem kizárólag a szociáldemokrata párt szervezete és ennek elnöke, dr. Somló József rendelkezett." A szervezet polgárőrségnek tekinthető, tagjai napi munkájuk mellett adtak szolgálatot, fizetést hivatalosan nem kaptak. Működésük költségeit - mint az a dokumentumból is kiderül -, adományokból fedezték. Tagjai közül többen voltak részesei a „csehkiverés" eseményeinek - Id. még a 110. sz. dokumentumot! 68
