Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Politikai szervezetek működése Balassagyarmaton a város csehszlovák megszállása előtt
jávai a haldoklásba kényszerített. És ha áttekintjük ezt a névsort, mit látunk? Ott látjuk az elsők között azokat az elvtársainkat, akik a tíz esztendővel ezelőtti pártszervezetünkben a Zsák utcán át a Komzsik-, Bárok- és Leichtner-féle vendéglőkön keresztül kihoztuk a pártéletet az utcára, onnan később beültek elvtársaink elnyomóink székházába, és ahol azelőtt csak a munkásság elnyomóinak volt szabad megszólalniuk, megszólaltak a proletárok! 1918. évi november hó 24-én a vármegyeháza dísztermében nagy nyilvános népgyűlést tartottunk, melyen a központi pártunk részéről Donath elvtárs ismertette pártunk programját. Ennél impozánsabb lelkesebb gyűlése még nem volt Balassagyarmatnak. De méltán elmondhatjuk, hogy az ott elhangzott igazságok abban a teremben oly ritkaságok voltak, mint a fehér holló! Ennek a nagyszerű népgyűlésnek a lezajlása után, mikor a társadalom minden rétege hallhatta, hogy a szociáldemokrata program mit foglal magában, szemben azokkal a lehetetlennél lehetetlenebb rágalmakkal, amiket ránk a szájkosár-korszak idejében szórtak, azonnal látni lehetett, hogy a mesterségesen félrevezetett polgárság kezd tisztán látni, kezdi megérteni azt a titkot, mely a letűnt korszak erejét fedte. Ettől a naptól fogva látták csak teljesen vüágosan azt a sok bűnt, azt a sok tisztességtelen eszközt, amivel a munkásság letörésére dolgoztak azok ellenségei. És ennek a tisztánlátásnak következménye volt aztán az, hogy pártszervezetünknek ama munkáját, hogy e korhadt, bűnben és panamában fogamzott társadalmi rendszernek a ledöntését siettesse, mellénk állottak olyan egyének is, akik a múltban a rájuk gyakorolt presszió hatása alatt még oda tartoztak, ahhoz a rendszerhez. Itt tétetett az a kijelentés, hogy a letűnt korszak tetemén kell, hogy felépítsük a jövő boldog, új társadalmi rendjét, azt a társadalmat, amelyben minden polgár egyforma jogokat élvez, de egyforma kötelességeket is vállal Hazájával szemben. És örömmel állapítom meg, hogy ezen munkánkból minden nap többen és többen kérnek részt maguknak, napról-napra többen sorakoznak a szociáldemokraták vörös zászlója alá. Meg kell még említenem azt, hogy a forradalom következményeképpen városunkban alakult nemzeti tanácsban, amelynek elnöke kezdettől fogva a legközelebb múlt napokig Dr. Somló József elvtársunk volt, a szociáldemokrata párt mintegy húsz taggal volt képviselve, s különösen a forradalom első napjaiban, a legválságosabb időkben megbecsülhetetlen munkásságot fejtettek ki a város lakossága érdekében. 1918. évi november hó 27-én rendkívüli bizottsági ülésen foglalkozott vezetőségünk a vármegye élére kinevezett kormánybiztos személyével, kiről tudtuk a múltból azt, hogy munkásellenes törekvései, antiszemita, reakciós és dzsentri mivolta csak veszélyeztetheti az itt, a városban és a vármegyében oly szépen fenntartott rendet, elhatározta a vezetőség, hogy kineveztetése ellen úgy a kormánynál, mint a központi párttitkárságnál tiltakozásunkat jelentjük be s egyben kérni fogjuk az azonnali eltávolíttatását is. Ezen határozatunkat végre is hajtottuk. És dacára annak, hogy az összes Nógrád vármegyei számottevő nemzeti tanácsok, valamint a vármegyei szociáldemokrata pártok - tehát a megye lakosságának mintegy 75 százalékát képviselő fórumok - hasonló tiltakozásának, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy Rákóczy István még mindig a helyén van. És 53
