Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Kronológia

Február 8. Elkészül a brit békedelegáció Magyarország határaira vonatkozó ja­vaslata. A magyar-szlovák határ Szob­tól nyugatra az Ipoly folyó jobb partját követné, majd Losonctól délre húzódna. * A magyar csapatok Mikó községnél átlépik a demarkációs vonalat. A HM visszarendeli őket. ** A csehszlovákok ötven fővel megszállják Kiskürtöst az Ipoly vonalában. - Hont és Dejtár lakos­sága fegyveresen teljesít szolgálatot. Február 9. Dejtárt a csehszlovákok Kis­csalomja felől megtámadják. A táma­dást a Balassagyarmatról páncélvonaton érkező vasutasok segítségével a magyar egységek véres harcban visszaverik. Február 10. Balassagyarmaton hálaadó istentiszteletet tartanak az elesett hő­sök emlékére. — Összeköttetés létesül a balassagyarmati csoportparancsnok­ság és a Vácon felállított dandárpa­rancsnok, Schwartzer alezredes között. Február 11. Losoncon tárgyalások foly­nak a demarkációs vonal menti ellen­ségeskedés beszüntetéséről, melynek eredményeit jegyzőkönyvben rögzí­tik. — A csehszlovákok csapatössze­vonásokat végeznek az Ipoly mentén. Ipolyszakállost mintegy 300 fős kon­tingens szállja meg. — A Balassagyar­maton pihenő székely zászlóalj délu­tán 3 órakor elindul Szatmárnémetibe. (Néhány nap múlva az iglói géppus­kások is távoznak a városból.) — Ba­lassagyarmaton meghal Weisz Sán­dor, aki január 30-án egy ellenséges golyótól sebesült meg. Február 12. A csehszlovákok visszavo­nulnak az Ung mögé, kiürítik a de­markációs vonaltól délre eső Vajnát és Nagykapost. * A 40. hadosztály pa­rancsnoka Budapestre utazik és a pa­rancsnokságot a Szécsény-Feledi sza­kaszon Radvaner alezredesnek adja át. — A fegyverszüneti bizottság tilta­kozást jelent be Vix alezredesnél száz­harminc losonci állandó lakos cseh­szlovák részről való kiutasítása miatt. Február 14. Összetűzések folynak Po­zsonyban, tizennégy halottal. ** A ma­gyar egységek csehszlovák támadást vernek vissza Ipolynyitránál. Február 15. Fogolycsere során 44 fő 16. gyalogezredbeli katona térhet vissza Balassagyarmatra, akik január 17-én Rappnál estek fogságba. Február 16. Balassagyarmaton jár Po­gány József, a Katonatanács elnöke. — Eltemetik A „csehkiverés" 10. magyar halottját, Weisz Sándort. Február 18. Böhm hadügyminiszter a minisztertanács ülésén kijelenti: „Az új hadsereg megszervezésénél az az alapgondolat vezeti, hogy a mai hely­zetben csak zsoldos hadsereggel lehet a kérdést megoldani. Fel kell oszlatni a mai hadsereget, mert fegyelmezet­len és komoly munkára nem alkal­mas... elsősorban a városi lakosság és a városi munkásság..." jöhet szóba a toborzásnál. Hasonló szellemben nyi­latkozik Károlyi Mihály is: „ha a jog és igazság alapján nem tudjuk, fegy­verrel a kezünkben készen akarunk állni arra, hogy létfeltételeinket visz­szaszerezzük." Felvázolja egy „felsza­badító hadjárat" lehetőségét. Február 19. A HM jelentése megállapít­ja, hogy a jelek szerint a csehszlová­kok az Ipoly-vonalat végleges ország­határnak tekintik. — A HM leiratban közli a 40. hadosztály parancsnoká­val, hogy, mivel a csehszlovákoknak az Ipoly menti vasút korlátolt haszná­latára - a csapatok élelmezése miatt ­szükségük van, a vasút használatának megtagadása könnyen a vasút újbóli megtámadásához vezethet. A magyar 494

Next

/
Thumbnails
Contents