Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Voltak megható jelenetek is. Gyönyörű temetések. 457 Először a polgári halotta­kat temették el nagy pompával. Én azonban ezen a temetésen nem vehettem részt, mert a munkálatok annyira helyhez kötöttek, hogy csak annyi időt tud­tam szakítani magamnak, hogy a halottas menetet a Városháza ablakából végig­néztem. A következő napon az elesett négy katona bajtársam temetésén azon­ban már részt vettem. Életemben soha fenségesebb temetésen nem voltam. A re­mény és a gyász viaskodtak lelkünkben. Mindnyájan úgy éreztük, hogy akkor, amidőn a feltámadás áldozatait hantoljuk el, eltemetjük a magyar nemzet leg­gyászosabb korát is, s az áldozatok véréből Balassagyarmaton a legszebb virág fakadt ki: a nemzet talpra állása és az elveszett Haza visszafoglalása. De, ugyan­akkor, amidőn Erdélyi [József] kántor ajkáról szívet tépően hangzott el a leg­szebb egyházi dal, s amikor Jeszenszky apátplébános életének legszebb beszé­dét mondotta el, amelynek hatása alatt úgy éreztük, hogy a ravatalnál bűneink­ért vezekelünk, de jelen vagyunk a magyar névhez méltó dicső korszak feltáma­dásánál is, megjelent a kígyó, s nem törődve a halottnak járó kegyelettel, azok­nak a katonáknak a koporsóját, akik nemzeti színű zászló alatt meggyalázott Hazánk felszabadításáért indultak el utolsó útjukra, veres lepelbe burkolta. Mi lett volna, ha a mi lelkesedésünknek csak egy foszlánya jutott volna el a nem­zetköziek, a határt nem ismerő gazemberek lelkébe, s az igazság győzedelmes­kedik, felszabadító harcunk lendületesen továbbterjed, látható a további fejle­ményekből. Harcok az Ipoly mentén Január 30-án a csehek Őrhalomból kiindulva megtámadták a nyílt pályára kiál­lított páncélvonatot. Géppuskatüzet kaptak, mire megfutamodtak. Állítólag többen közülük megsebesültek, s halottjuk is volt. Orhalomba visszavonulva ott egy darabig tanácskoztak, majd néhány védtelen lakost magukkal hurcolva át­keltek az Ipolyon s az emelkedéseken elásták magukat. Salgótarjánból kiindulva a hadosztály-parancsnokság utasítására egy székely század megtámadta a Szécsényt megszállva tartó cseheket. Puszta megjelené­sükre a csehek néhány percig tartó tüzelés után hanyatt-homlok elmenekültek, s a székelyek számos foglyot is ejtettek. Ugyanebben az időben a székelyek a demarkációs vonal mentén Szécsénytől egész Rappig általános támadást indí­tottak. A polgári lakosság mindenütt előszedi elrejtett fegyverét, ki villára, ki kaszára kap, s a székelyekkel együtt nekimegy a cseheknek. A csehek részben eszeveszetten menekülnek, részben foglyul esnek. Az esti órákban kaptam tele­fonértesítést, hogy az egy nap leforgása alatt foglyul ejtettek száma körülbelül 300-at tesz ki, gondoskodjanak a hátraszállításukról. (Ez a szám nem felelt meg a valóságnak, sokkal kevesebb cseh esett foglyul.) Olyan híreket vettem, hogy a csehek Losonc kiürítésére minden előkészületet megtettek, és Bazovszky, a 457 A temetésekre, Jeszenszky plébános beszédére Id. a 129. sz. dokumentumot! 465

Next

/
Thumbnails
Contents