Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

térjenek vissza Balassagyarmatra, ők azonban azt felelték, hogy semmiféle pa­rancsnak nem engedelmeskednek, s a zsákmánnyal együtt valóban el is vonultak. Ezek után Bajatz sorakoztatta legénységét s megparancsolta nekik, készülje­nek fel, azonnal indulni fognak Balassagyarmatra. Erre az volt a legénység vála­sza, hogy ne Gyarmatra, hanem Kecskemétre vigye őket, s otthagyva parancs­nokukat az iskolába távoztak. Megkértem Bajatzot, engedje meg, hogy én be­széljek legénységével. Mindketten az elhelyezési körletükbe mentünk s beszél­getésbe elegyedtem velük, majd ezeket mondtam: „Jó, menjetek haza, de annyi tisztelettel tartoztok bajtársaitoknak, hogy legalább a temetésükre eljöttök." Ez a néhány szó olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy teljesen megtörtek s megígérték, hogy készek követni bennünket, eljönnek a temetésre. Körülbelül ugyanakkor, amikor az iglói géppuskások elhagyták a magyarnándori pályaudvart, megér­kezett egy páncélvonat és Aszódról a fegyverkészletem, amit azonban az ide­oda szállítás során alaposan megdézsmáltak, úgy hogy nemigen tett ki többet 250 szál fegyvernél és néhány ezer gyalogsági tölténynél. Balassagyarmat a csehkiverés után Körülbelül este 10 órakor bevagoníroztunk, de ismét kellemetlen meglepetés ért bennünket, mert csak az én csoportombeli tizenöt ember szállt be a vonatba. A többiek nem voltak hajlandók éjnek idején bejönni a városba, mert biztosra vet­ték, hogy a csehek megtorló intézkedése még az éj folyamán be fog következni. A páncélvonatot Szügyben lekapcsoltattuk, hogy mozgási tere megmaradjon, s körülbelül éjjel 11 és 12 óra között megérkeztünk Balassagyarmatra. A város a teljes felfordulás képét mutatta. Az emberek fejvesztetten futkostak ide-oda. Mindenki a cseh retorzióra gondolt, s jellemzően az általános felfordu­lásra, még a harangokat is félreverték. Ilyen körülmények között átláttuk, hogy teljesen céltalan lenne még az éj folyamán munkának látni, s mivel mindketten fizikailag is teljesen ki voltunk merülve, a Kaszinó szállodában néhány órára le­pihentünk. Kora reggel a városházára mentünk s ott találtunk Huszár Aladárt, aki tájékoztatta Bajatzot az általa tett intézkedésekről, majd haladéktalanul munkához láttunk. Bajatz a város biztosításáról gondoskodott, én pedig az erők előteremtésének és megszervezésének a feladatát láttam el. Nem telt bele né­hány óra és képesek voltunk a város felfegyverzett polgári lakosságából a köz­vetlen biztosításra képes erős őrségeket kiállítani. Bajatzcal megbeszélve a biz­tosítás problémáit a hidak elzárásán kívül a vasúti töltés mentén a kavics-gö­dörben, s ezzel egy magasságban a szécsényi műúton állítottunk fel egy-egy őr­séget, és általában a kelet felőli oldal biztosítását tekintettük fontosnak, mert a veszély leginkább ebből az irányból fenyegetett. Őrhalomba erős cseh csapatok érkeztek, miért is a páncélvonatot is a vasút elágazásához, a Szügy felé vezető sínpárra rendeltük ki. Nyugati irányból Pálmay biztosított minket. Még a délelőtt folyamán Schuch parancsnoksága alatt felállítottam a vasuta­sok századát, kik e perctől kezdve amellett, hogy szolgálatukat ellátták, állandó készültségben voltak. Ugyancsak még a délelőtt, 10 óra tájban énekszóval a 463

Next

/
Thumbnails
Contents