Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

VIZY ZSIGMOND Balassagyarmat, 1919. január 29. Vizy Zsigmond emlékirata. Nyugat-Európái Magyar Múzeum-, Levéltár- és Könyvtáregyesület, Wien, 1974. Vizy Zsigmond 1884-ben született Farmoson, nemesi családban és 1956. szeptember 30án hunyt el Gyöngyösön, szegényen, el nem ismerve, elfelejtve. A századfordulón szülei, id. Vizy Zsigmond és báró Kaas Etelka, Szandán vásároltak új birtokot. Gimnáziumi tanulmányait az iglói gimnáziumban végezte, ahonnan a Ludovika Akadémiára került. 1906-tól Balassagyarmaton a 16. gyalogezred II. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1914ben főhadnagyként századparancsnoki beosztásban került az orosz frontra. 28 hónapot töltött különböző hadszíntereken. Részt vett a gorlicei áttörésben, harcolt az Isonzó völgyében és Boszniában. A monarchia felbomlása után Besztercebányára, a 16. gyalogezred pótzászlóaljához vezényelték, ahol karhatalmi parancsnoknak nevezték ki. Alakulatával a Felvidék katonai kiürítése során került Balassagyarmatra. Itt egyik kezdeményezője volt az ún. palóc dandár felállításának. Balassagyarmat csehszlovák megszállásakor Madách utcai lakásából az éjszaka folyamán menekülni kényszerült. A kormány és a katonai vezetés tiltása ellenére megszervezte a vasutasokkal a város visszavételét. Az 1919es év hátralévő részében szandai birtokára vonult vissza, nem vállalt sem katonai, sem politikai szerepet. Katonai pályáját a Balassagyarmaton felállított 6. Leiningen Károly kerékpáros zászlóaljnál folytatta. 1930-ban Budapestre költözött családjával. 1935-ben ezredesi rangban a budai Károly Király Laktanya parancsnokaként ment nyugdíjba. A háború után lakásukat önként feladva feleségével Nagykanizsára, lányukhoz, majd Karácsondra, plébános fiukhoz költöztek. A balassagyarmati eseményeket idéző emlékiratait András fia rendezte sajtó alá. A rendszerváltás után Balassagyarmaton utcát neveztek el róla. Előszó 1919. január 29-én Balassagyarmat városát magyar katonák az akkori kormány utasításait figyelmen kívül hagyva, „csak magyar szívükre hallgatva" visszafoglalták a csehektől. Miért érdekes és időszerű ez a kérdés ma, 55 év távlatából? Mert ma - a második világháború után és a harmadik elkerülésének kétségbeejtő felelőssége jelentkezésekor - jobban látjuk, mint valaha, hogy nem lehet új világot építeni a réginek teljes ismerete és megértése nélkül. így nézve nem jelentéktelen az egykori balassagyarmati epizód sem, mert éles fénnyel mutat rá arra, mennyire helytelen úton járt az első világháború utáni békerendezés. Akkor a győztes nagyhatalmak azt hitték, hogy független kis- és középnagyságú államok léte megmentheti a világ egyik fontos veszélyzónáját, Közép-Európát, a háborús kalandoktól, a háborúba kényszerített katonák szenvedéseitől. Ma jól látjuk, hogy középnagyságú, igazán független állam nemcsak Közép-Európában, de sehol sincs és nem is lehet. Az államépítés tendenciája a szuperhatalmakig fejlődött, és ezek csak látszat-függetlenséget engedélyeznek a 443