Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
MOLLINÁRY GIZELLA Vádoltuk egymást I. kötet. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1943. (Közlés: 82-111. old.) Mollináry Gizella; Gebauer Gusztávné költő, író, 1896. szeptember 7-én született Budapesten, horvát-olasz szülők „törvénytelen" gyermekeként és 1978. február 23-án hunyt el. Az 1918-as októberi forradalom Szécsényben találta. A házasságon kívül született gyermekével együtt itt helyezi el gyermeke édesapja, egy katonatiszt. Itt érzi meg első ízben az írás kényszerét, itt írta első verseit, s éppen a szécsényi tartózkodás utolsó napjaiban fog hozzá első regényéhez, a Betévedt Európába-hoz. Kiszolgáltatottsága, megalázottsága a szociáldemokraták közé sodorta. 1918-19 fordulóján egy megalázó szerelem miatt Balassagyarmatra kényszerült távozni, ahol -visszaemlékezése szerint - a pótzászlóalj-parancsnokságon ill. a szocialista párt titkárnőjeként helyezkedett el. Szerepet játszik később a Tanácsköztársaság alatt is, több gyűlésen mond beszédet, írásaival jelentkezik a helyi sajtóban. A Kommün bukása után önként adta fel magát Budapesten, ahonnan fegyveres kísérettel szállították vissza Balassagyarmatra. Izgatás vádjával tartóztatták le 1919. szeptember 11-én du 3 órakor. 1919. szeptember 22-én került előzetes letartóztatásba. November 20án öt rendbeli izgatás miatt e naptól számított 10 hónapi börtönre ítélik, amiből 2 hó 6 napot letöltöttnek nyilvánítanak. 1920. július 13-án szabadult. Közben hat heti magánfogságra és 6 órai rövidvasra ítélték tiltott levelezés miatt. 23 évesen jött ki a tömlődből. Balassagyarmati emlékeit Vádoltuk egymást című regényében írta meg. Később több műve jelent meg. 1938-ban Radnóti Miklós a Nyugatban már negyedik verseskötetét „eredendően tiszta hangú", „a valóságot gyöngéden megfigyelő" költőként ajánlja az olvasók figyelmébe. Később Gebauer Gusztáv táblabíróhoz ment feleségül. 1944-ben a Gestapo fogságába került, mivel üldözötteket rejtegetett. Ennek ellenére 1945 után több könyve került indexre. A háború után a Vigíliában jelentek meg írásai. Művei: Asszonyi alázat, 1927; Földet érint homlokunk, 1929; Az arc elsötétül, 1931; A kocsihajtó, 1934; Ami történik, 1937; Betelt a föld hamisággal, 1941; Betévedt Európába, 1941; Meddő szüret után, 1943; Az Isten hallgat, 1974. (...) A kivilágított szobám küszöbén lebilincselt egy majdnem bibliai jelenet. Az ezredes 424 a szobám közepén álló asztal előtt ült és térdei körül sereglettek a gyerekek. Az enyém volt a legkisebb, de legerőszakosabb, úgy állt az öreg katona két térde között, mint valami kis elmozdithatatlan cövek, és szabályos időközökben két öklével az öreg úr térdére sújtott és fejével az asztalon álló csomagra intve, követelte palócos tájszólásával „aggyal ... aggyal... ambejke éhesz!" -miben körülbelül az egész mostani világ programja benne volt. 424 Regényében Mollináry folyamatosan hivatkozik az „ezredesre" mint katonai parancsnokra, aki a „csehkiverés" napjaiban is Balassagyarmaton tartózkodott. A valóságban ilyen magas rangú katonatiszt ittlétéről, különösen olyanról, aki valamiféle parancsnoki teendőket látott el, nem tudunk. 423
