Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

- Szeretnők tudni, hogy kinek a rendeletére zárták be? - Az enyémre! - Kérem, az nem lehet. Nagyon sok munkás családnak nincs mit ennie. - Az az ő bajuk. Miért nem dolgoznak? A Biblia azt mondja, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Elmehetnek! A küldöttség elment, de esete újabb jött. - A gyerekek éheznek - kezdték. - Dolgozzon az apjuk, s nem fognak éhezni - volt a kurta felelet. A következő nap a munkásság fele munkába áll. Aki dolgozott igazolványt kapott, és aki igazolványt mutatott fel, kapott élelmiszert. Január nyolcadikára, amikor Vén Zoltán egy székely századdal felváltotta az iglóiak különítményét a rend teljesen helyre állt. Akkora fellelhető ellopott ingóságok visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, a kinyomozható fosztogatók pedig ültek. A letartóztatások nem mentek mindenütt simán. Sokan ellenszegültek. Egy Penyacska nevű hírhedt salgótarjáni család, amelyeknek minden tajga már azelőtt is többször összeütközésbe került a törvénnyel, valósággal eltorlaszolta a házát, s puskatűzzel fogadta a katonákat. Az iglóiaknak sortüzet kellett a házra adniok, s csak miután az ablakok csörömpölve törtek össze, s a lakásban sziszegtek a puskagolyók, adták meg magukat. Lassan az elmenekültek is kezdtek visszaszállingózni. Bizony a lakások nagy része üres volt, a boltokban nem lehetett semmit sem kapni s a város nagy része úgyszólván romokban hevert. De legalább rend volt. [Az iglói géppuskások szerepe Balassagyarmat felszabadításában] (...)

416 Rajnay-Wechter főhadnagy reggeli foglalkozást tartott éppen, mikor úgy nyolc óra tájban megjelent az óvodaudvaron Mamusich százados és Kattauer főhadnagy, aki Mamusich mellett a tanfolyamtörzsnél teljesített szolgálatot. Az iglói géppuskás tanfolyam úgynevezett törzse aránytalanul nagy volt a kis létszámú legénységhez képest, mert bizony a felvidéki csetepaték során a legénység állománya alaposan megcsappant, úgy, hogy igen sok csapattiszt legénység nélkül maradt. Az egész legénységi állomány alig tett már ki egy békelétszámú zászlóaljat és ennek a legénységnek nagy része is a Felvidék különböző pontjain teljesített őrszolgálatot. A legénység nélkül maradt tisztek aztán a különböző vállalkozások során önként csatlakoztak a különböző különítményekhez. Ilyen legénység nélkül maradt tiszt volt Kattauer főhadnagy is, aki a 416 A közölt szemelvény a könyv VQI. fejezetében található. A fejezet a „csehkiverés" eseményeit írja le, regényes, részletező módon, mely szemtanúk meghallgatására, források tanulmányozására utal. Mi csupán azt a részt közöljük, amelyben az iglóiak szerepét tárgyalja. 414