Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Ha ezek után azt hinné valaki, hogy salgótarjáni rendbontók tökéletesen meg voltak félemlítve, nagyon tévedne. A munkásság fel volt háborodva, hogy kedvenc szórakozásukban meg merték őket zavarni, és másnap - sztrájkba léptek. Még nekik állt feljebb. A salgótarjáni bányák naponta 380 vagon szenet termeltek, s Magyarországon amúgy is szénhiány volt. Érthető tehát, hogy a sztrájk híre nem kis ijedtséget váltott ki mind a bánya vezetősége, mind pedig a salgótarjáni polgári hatóságok részéről. A salgótarjáni széntermelés szünetelés súlyos zavarokat idézhetett elő az országban. Ezzel úgy látszik a munkások is tisztában voltak, mert mikor a főszolgabíró munkafelhívását megkapták, ahelyett, hogy a munkát felvették volna, két képviselőjüket küldték be a községházára „tárgyalni". A tárgyalásra kiküldött két munkásvezér egyáltalán nem látszott ijedtnek, sőt egyenesen pökhendien viselkedtek. Azzal kezdték, hogy addig le sem ülnek tárgyalni, míg ezek az iglói hóhérok ki nem takarodnak a városból. A tárgyaláson, amelyet Szecsey főszolgabíró vezetett, jelen volt Tarján Lajos főhadnagy is, akinek erre a modorra egyszerre elkezdett viszketni a tenyere. A szóvivő, valami Barticska nevű raktárnok, igen magas lóról beszél. Nagy hangon tiltakozott mindaz ellen, ami történt, és kijelentette, hogy a munkásság ezt a bánásmódot nem hajlandó eltűrni. - Szóval elismeri, hogy mindaz, ami történt a munkásság műve volt? - szegezte neki hirtelen a kérdést a főszolgabíró. - Én nem ismerek el semmit - jelentette ki Barticska - de azt, ami itt folyt, nem tűrjük. A főszolgabíró próbálta meggyőzni. - A katonaság jelenlétére szükség van. Maga is tudja nagyon jól, mi folyt itt három napon át. - Az engem nem érdekel. És a munkásságot sem érdekli. - Úgy? Hát az érdekli-e, hogy mi folyt itt az éjszaka? - Az sem érdekel. -Nem? - Nem. Az viszont érdekel bennünket, hogy tizennyolc munkást lemészároltak és vagy hetvenet félholtra vertek. Ezek! - mutatott rá Tarjánra. Tarjánban már eddig is forrt a méreg. Most azonban végképp elhagyta a béketűrés. - Ezek? Hogy beszél maga? - Úgy, ahogy nekem tetszik. Különben is magához semmi közöm. Mindennek maga, meg a bandája az oka. Barticska elvtárs arcából üvöltött a gyűlölet. Hát ez már sok volt egy magyar katonatisztnek. - Mi vagyok én? Maga? - s a következő pillanatban egy irtózatos pofont kent le Barticska elvtársnak. 412