Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Balázs Mária a halálraítéltek eszelős rémületével nézte a néma készüléket. Istenem, megjönnek-e idejében? Hol lehetnek most? Jaj, mindjárt rám törik az ajtót és végem ... Kínlódva nézte, hipnotizálta [a] makacsul hallgató készüléket, s hogy a postaépület belsejében egyre szaporodott a settenkedő lépések zaja, egyszerre kiverte a veríték a nyakát, meg a homlokát. Istenem, ne hagyj elveszni ... Istenem vigyázz reám ... - tördelte reszketve ... és ebben a pillanatban berregni kezdett a telefon. Reszketve dugta be a dugót, és vacogó fogakkal nyögte ki a jelentkezést. - Halló, itt kisállomás, katonai különítmény - hallatszott a drót túlsó végéről - mi az újság? - Baj van! - szakadt fel belőle a sikoltva. Ostromolják a postát! Mindjárt rám törik az ajtót, és akkor végem van. Siessenek az Isten szerelmére! Majd hirtelen eszébe jutott, hogy a nagyállomást megerősítették a fosztogatók, és azt a katonák nem tudják. - A nagyállomást fegyveresek tartják megszállva, vigyázzanak! Szegény, derék, kötelességtudó kis Balázs Mária ezzel erejének a végére ért. Koppanva esett le a feje a kapcsolószekrényre és görcsös zokogással elkezdett sírni. Akkor már az épület főkapuja engedni kezdett. A nagyállomáson javában folyt a fosztogatás. Egy menekülni akarókkal roskadásig megtelt szerelvény állt a síneken. Az állomás megvédésére kiérkező csőcselék egyszerre megrohanta és kocsiról kocsira járva szedték el a siránkozó, rimánkodó emberektől hirtelen összekapkodott ingóságaikat. A felbatyuzott rablók egymásután szálltak le a jól végzett munka után a vonatról biztonságba helyezni a zsákmányt. Az iglóiak szerelvénye a rablás kellős közepén futott be a pályaudvarra. Mikor a menekülők meglátták az érkező katonákat, a kocka egyszerre megfordult. A rablók most már menekülni akartak, de az elkeseredett utasok, mint tigrisek rohanták meg őket és egyszerre vad verdekés kezdődött a zsúfolt vonaton. Mikor az iglóiak szerelvénye megállt és a katonák kezdtek kiugrálni, éppen abban a pillanatban dobtak ki a menekülők vonatából az ablakon egy fosztogatót. Az káromkodva akart belőni a vonatba, de már nem maradt ideje rá. Tarján Ödön önkéntes szakaszvezető karabélya hamarabb dörrent és a fosztogató átlőtt fejjel bukott a sínek közé. A fosztogatók most már egymást gázolva rohantak a kijárat felé. Az elől rohanó bátyus csirkefogó Plank főhadnagy revolvergolyójától találva bukott fel, de a többi sem menekülhetett. Az iglóiak már rajtuk is voltak és egyszerre dolgozni kezdett a puskatus. A nagyállomást percek alatt megtisztították, s a különítmény benyomult a községbe. Az iglóiak három csoportba kezdték meg az előnyomulást. Az egyik csoportot Tarján főhadnagy vezette Plank főhadnaggyal és Kacs óh hadnaggyal, a má410