Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
PADÁNYI VIKTOR Az összeomlás Az iglói géppuskások regénye 1918-1919 Szeged, 1942. (Közlés: 69-89. és 121-131. old.) Padányi Viktor történész, író a Borsod vármegyei Vattán született 1906. január 26-án és Melbourne-ben hunyt el 1963. december 3-án. A szegedi és a budapesti tanárképző elvégzése után a szegedi tudományegyetemen történelemből doktori oklevelet szerzett. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1945-ben Németországban, majd 1951-ben Ausztriában telepedett le. Melbourne-ben tanárként működött. Történelmi, főleg a magyar őstörténetre vonatkozó tanulmányai kötetekben és emigráns lapokban jelentek meg. Egyéb művei: A nagy tragédia. Sidney, 1952. és San Francisco, 1977.; Vászoly. Mosman, 1955.; Tér és Történelem. Melbourne, 1956.; Rákóczi 1711-1961. Melbourne, 1961.; Dentumagyaria. Buenos Aires, 1963. és Veszprém, 1989.; Two Essays. Melbourne, 1964.; Egyetlen menekvés. München, 1967.; Történelmi tanulmányok. Buenos Aires, 1972. [Az iglói géppuskások szerepe az 1919. január eleji salgótarjáni zavargások leverésében 403 ] (. ..) 404 A Vadász szálloda ragyogó ablaksora úgy világított bele a sötét decemberi éjszakába, mint egy hosszú, gyémántból készült szikrázó téglasor. Az ablakok mögül tompa cigányzene szűrődött kit, inkább bőgőbrummogás, amely egy-egy pillanatra felhatványozódott, amint a kávéházi ajtón bement, vagy kijött valaki. December harmincegyedike volt, Szilveszter estéje ... és hát bál volt Salgótarjánban, mint tavaly, meg tavalyelőtt, meg minden Szilveszterkor évszázadok múlva is. Hiába volt az összeomlás, hiába volt forradalom, a vesztett háború, a szegénység, a közeledő megszálló seregek fenyegető árnyéka, és a vérszomjasra izgatott munkástömegek még fenyegetőbb valósága, Szilveszter volt, és a fiatalság, amely egy és ugyanaz marad mindig, mindenkor és mindenütt. Salgótarjánban is, 1918-ban is követelte a magáért és bált rendezett, mert táncolni akart ... * A bálba sietők egyre ritkultak az utcán, amint az idő fokozatosan fordult bele az éjszakába, s helyettük másféle népség imbolygó árnyaival kezdett megtelni a szálló környéke. Előbb csak szórványosan tünedeztek fel az ablakokon kiömlő fényhasábokban, majd tömegük egyre nagyobb és ezzel párhuzamosan egyre ijesztőbb lett. 403 A január eleji salgótarjáni zavargásokra Id. még a 46. sz. dokumentumot ill. a hozzá fűzött jegyzeteinket! 404 A közölt rész a könyv VQ. fejezete. 401
