Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
a városházán a polgári lakosságot, főleg tartalékos tiszteket fegyverrel látták el, a legszükségesebb őrségeket kiállították, ugyanekkor a vasüti váróterembe gyülekezett vasutasságot Schuch István parancsnoksága alatt tartalékba helyezve újból felfegyverezték. Azokat a tiszteket, akik Magyarnándorból velük együtt visszajöttek, most már fegyverekkel ellátva kiküldöttek a vidék felfegyverzésére. Dej táron százhetven ember lépett fegyverbe. Ez az intézkedés helytálló volt, mert később kizárólag a dejtáriaknak volt köszönhető, hogy Balassagyarmat nem esett a csehek lángszóróinak martalékává, Vegyük elő az egykorú Nógrádi Hírlapot, s olvassunk belőle: Dejtár hőstette. Február 9-én 380 a csehek Nagycsalomja felől megtámadták a dejtári vasútállomást, mire a dejtáriak felfegyverkeztek (meg kell jegyeznünk, hogy fel voltak fegyverezve, egy egész század állott őrséget Tóth Árpád hadnagy parancsnoksága alatt, s ott volt az a Szabó István zászlós is géppuskájával, akinek szerepe volt a 29-i hajnali támadásnál) és segítségül hívták a balassagyarmati vasúti állomást. Innen kiment a páncélvonat és fegyveres vasutasok csoportja. Ezek segítségével a cseheket visszaverték, s tizenkét lángszórót zsákmányoltak, ezenkívül eleséget, fegyvereket, szekereket, s hét foglyot ejtettek. A cseheknek négy halottjuk volt, nekünk egy sem. A mi vezetőnk Benkő Oszkár hadnagy, földink volt... 381 De menjünk vissza még egy pillanatra január 29-re. Ezen a napon egy cseh tiszt kijutott a városból. Egy rendőrnek a ruhájában. Reggel 8 órakor ugyanis Széles István rendőr elment a laktanya előtt, s a laktanya kapujába kiállt hét cseh katona ráfogta a fegyverét, s erőszakkal bevitte a laktanyába. Felvitték az emeletre, ahol két cseh hadnagy fogadta. Itt még feketekávéval is megkínálták, megengedték, hogy pipára gyújtson, majd elvették kabátját, amelybe beleöltözött az egyik hadnagy s végigsétált a városon, s a Patvarci utcán át kijutott a városból. Hugyagon még kocsit is kapott, amelyen átment az Ipoly jobb oldalára. Ez az „álrendőr" hírt vitt, mert a csehek 30-án reggel ellentámadást kíséreltek meg. A losonci elágazáshoz közelfekvő kavicsbányában nagyobb fegyveres polgárcsapat őrködött, az elágazásnál pedig ott vesztegelt a páncélvonat, amely a kapott parancs szerint a hajnali órákban Szügyből beérkezett. A csehek egy kis mozdony által vontatott vonaton jöttek, lehettek kb. negyvenen. A mozdony elején cseh katona ült, s figyelte a terepet. A páncélvonatot láthatta, de messziről egyszerű teherkocsinak nézhette, s bizonyára ezért merészkedett a cseh vonat egyre közelebb. A fegyveres magyar csoport parancsnoka, Dobó József főhadnagy foglyul akarta ejteni a közeledő ellenséget, s megparancsolta, hogy csak jeladásra lőjenek - mégis a türelmetlen csoport a cseh vonatra lőtt, mire az [a] Mária major felé visszavonult. Rákóczy István azt írja ide vonatkozólag, hogy ez a vonat előbb már a páncélvonat kereszttüzébe került, a vonat elején ülő cseh holtan bukott le, s ezért a halottért jöttek vissza a csehek, a kavicsbányánál tartózkodó magyar csoport csak ekkor lőtt rájuk. Akárhogyan történt is, 380 Figyelembe véve a 147., 149., 150., 152. és 156. sz. dokumentumokban foglaltakat, az alábbi eseményekre inkább február 2-án került sor. 381 Erre ld. még a 214. sz. dokumentumot! 379