Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
nek tartottuk, hogy a városi csehek bírják, annál is inkább, mert a természetes akadály vonal kiesett kezünkből. Ezen tervünk keresztülvitelét azonban Balassagyarmat és környékének lakossága ellenszenves viselkedése és szélsőséges vörös érzelme kétségessé tette." Ilyen volt Balassagyarmat? Ilyen lehetett! Már előbb utaltunk szervezkedéseire, s hogy még a vasutasok is hordták a vörös szalagot... De hogy ebben az időben nemcsak ilyen változások is voltak, az éppen a csehkiverés napja mutatta meg. Balassagyarmat is hajlott a vörös gondolat felé, de a város képe a január 27-i megyeházi gyűlés után egy csapásra megváltozott. Ilyen átalakulás ment végbe a katonaság lelkében is, sajnos a támadás sikertelensége után majdhogynem egy napig az a katonaság visszaesett „vörös szalagos" nívójára, amikor tisztjeinek sem fenyegetése, sem könyörgése nem használt. Másnap meg, amikor senki sem kényszerítette, jószántából újra a becsület útjára lépett. Bajatz és Vizy terveihez a vasutasok megjelenése éppen kapóra jött. Kikérdezték a küldötteket a gyarmati helyzetről, a vasutasok terveiről, majd további szándékaikról nem szólva az érkező kormánybiztos elé mentek Szügybe. Őrségeiket pedig egészen Szügy magasságáig tolták előre, s figyelték a vidéket. A kormánybiztossal való beszélgetésük során meggyőződést szereztek arról, hogy a város hangulata csehellenes, a megszállás óta a helyzet valósággal tarthatatlan, s ezzel a támadás gondolata befejezett ténnyé is vált. A kormánybiztos óvatos ember lévén, minden oldalról biztosítani akarta a támadás sikerét, s azt is kikötötte, hogy ha netalán megtámadnák a cseheket, ehhez csak abban az esetben járul hozzá, ha felsőbb parancsnokságuk erre engedélyt ad. Ez a hozzájárulás azonban egyenlő lett volna a letiltással. A kormány minden üyen megmozdulást már csírájában igyekezett megfojtani. A vonatok ekkoriban Szügyig jártak, s amikor Rákóczy István tudomást szerzett arról, hogy támadás készül, visszament kocsijához, s az azon várakozó Ébneth Lajos királyi ügyésszel üzenetet küldött Huszár Aladárnak, hogy gondoskodjék a támadás esetén a polgárőrség felállításáról. Azután vonatra szállt a két századossal együtt, s Szügytől Magyarnándorig elmondta tanácsait. Ezeknek a tanácsoknak lényege a következő: „A magyarnándori különítmény keressen érintkezést a Salgótarjánban állomásozó 40. hadosztály parancsnokságával avégből, hogy Rappot, Litkét; a Rétságon állomásozó Pálmay csoporttal, hogy Ipolyvecét és Homokot 368 szállja meg, hogy így Balassagyarmat a cseheknek Losonc és Ipolyság felől várható támadásai ellen biztosítva legyen ..." Bízom a katonaság vitézségében - úgymond Rákóczy - hogy Balassagyarmaton rajtaütnek, azt el is foglalják, de ne feledjék el, hogy a cseheknek Ipolyságon hétszáz, Losoncon pedig ezer katonájuk van, ha ezek a támadást megtudják, s két oldalról Balassagyarmaton rajtaütnek, önök el fognak futni, s az akkor már fegyverbe állt polgárságot fel fogják koncolni, ilyenhez én hozzá nem járulhatok, sőt kikötéseim híján azt meg is tiltom. Vizy Zsigmond nem emlékszik arra, hogy ez 368 Ipolyság vasútállomása. 360
