Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
A csehek előnyomulása a demarkációs vonalat meghatározó fegyverszüneti szerződés teljes megszegése volt. Mivel pedig nem nyílt remény arra, hogy ők az így könnyűszerrel megszerzett területekről önként lemondjanak, az antantnál bejelentett tiltakozások meg csak újabb tárgyalásokat eredményeztek, más módszerhez kellett fordulni, a magyarosabb tiltakozás terére kellett lépni. Hogy ez a tiltakozás meg is történt, annak különféle okai voltak. Első és mindenek feletti oka volt: a magyar haza, a magyar rög szeretete! Balassagyarmaton sokan voltak vörös rongytól éktelenek, de ez csak hazug, politikai divat volt! Az igazi érzés az volt, hogy minden gyarmati polgárnak felsírt a lelke annak láttán, hogy a városban idegenek az urak. A katonaság lelkét is az igaz magyar érzések fűtötték. Kevesen tudják, de hát nem is igen tudhatják, hogy a Magyarnándorban állomásozó katonaság - jó Kecskemét vidéki magyarok - égett a vágytól, hogy „cseh-pecsenyét egyék"! Ez a katonaság saját elgondolása szerint már gondolkozott azon, hogy miképpen lehetne megtisztítani az Ipoly völgyét az ellenségtől. Az itteni katonaság parancsnoka Bajatz Rudolf százados (származására nézve szerb, a háború alatt oldalunkon harcoló bátor katona, térdlövései miatt bottal járt, sántikált) és Vizy Zsigmond százados arra akartak vállalkozni, hogy kb. 30 kilométeres sávon operáljanak, s mégis égtek a vágytól, hogy cselekedhessenek. Ez a vágy hatotta át Balassagyarmat polgárságát is. Hiába alakultak pártok, szakszervezetek, minden nemzetközi akció ellenére is megmaradt ez a város magyarnak, s érthető izgalommal nézett a betolakodó idegenekre. Nem is tudta elképzelni, hogy apái földjét idegen, áruló nép lába tapodja. Szinte elképedve látta január 15-én a csehek gúlába rakott fegyvereit a városháza előtt, ettől kezdve egyetlen beszédtárgy, egyetlen kínzó kérdés volt: a csehek. Ez a város egy csapásra levetette a Károlyi-éra pacifista mázát, hiszen itt már mégis csak saját földjéről volt szó! Máshol nem tudott feltörni ez a zakatoló érzés, de itt feltört és eget kért magának. A magyarosabb tiltakozásnak volt egy második oka is. A vasutasokkal való bánásmód! Ez az egy társadalmi réteg volt ugyanis abban a helyzetben, hogy folytonos fenyegetések, erőszakos kényszerítések közben kellett szolgálatát végeznie. Még gorombaságtól és botozástól sem riadtak vissza a vasutassággal szemben. Nem egyszer hülyéknek, barmoknak, gazembereknek nevezték őket. Hozzájárult a vasutasok elkeseredéséhez az a körülmény is, hogy derék jó állomásfőnöküket cseh vasutassal cserélték ki. A harmadik ok volt a szolgálati eskü kérdése. Talán nem a legkisebb ok, amely kapcsolatban van Bazovszky zsupán személyével. Részben tehát még Bazovszky is segített a csehkiverésben! Ez a Bazovszky Lajos, losonci „magyar" ügyvéd volt. Amint a csehek bejöttek, egyszerre „cseh" zsupánná vedlett át. Ez a Bazovszky zsupán január 25-én megjelent Balassagyarmaton, felkereste a kormánybiztost, hogy tőle az államigazgatást, jobban mondva az „impériumot" átvegye. A kormánybiztos Nagy Mihály alispán jelenlétében megkérdezte Bazovszkyt: ki bízta meg [a] zsupán urat, hogy Nógrád vármegye székhelyét megszállja? A meglepő válasz így 354
