Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

resté Rákóczy István kormánybiztost, s közölte vele az ipolysági hírt, s megkérdezte, hogy ezek után mit tegyen? - „Fel kell szólítani a cseheket, ha átjönnek a demarkáción, hogy tegyék le a fegyvert." - „És ha nem teszik le a fegyvert, akkor mi lesz?" - „Jegyzőkönyvet kell felvenni!" Ghyczyék erre a szerepre nem vállalkoztak, az Ipoly mentén szétosztott őrségeiket Aszódra rendelték, s kiadták az intézkedést az anyag vasúti beraktározására. Rakodás közben megjelent az állomáson Rákóczy István kormánybiztos, s erősen kifakadt, hogy a katonaság is éppúgy, mint a csendőrség - egyszerűen elhagyja a várost! Galló fegyvermester ugyancsak éles hangon kérdezte a kormánybiztostól: „Ha itt maradunk, megengedi-e, hogy fegyverünket használjuk? Mi nem fogunk tiltakozni, s ide egy cseh sem fog élve bejönni!" A kormánybiztos erre akként határozott, hogy a katonaság vonuljon el. Ekkor érthetetlen dolog történt. Amíg a katonaság fegyverét és holmiját berakta a vonatba és fegyvertelenül a laktanyába ment, hogy az ott levő katonai anyagokat is vonatra tehesse, azalatt a vonatot a legénység fegyvereivel együtt, de a legénység nélkül elindították Aszód felé. Vizy százados emiatt megtámadta a szolgálattevő vasutast, s követelte, hogy a vonatot Szügyben állítsák meg, végre nagy nehezen abban állapodott meg, hogy Magyarnándorban bevárja a katonaságot az előbb elindított vonat, mivelhogy ott van csak kitérő. A vonat azonban itt sem várta meg a legénységet, s az elszállított fegyvereket csak Hatvanban látták viszont. A fegyvertelen legénység ezután a vasút mellett levő katonai raktárt feltörte és kifosztotta (jól tette, mert különben ez is a csehek kezére került volna) majd Aszódra vonult. Vizy százados pedig másnap, a többi 16-os tiszttel együtt nagy nehezen kiszökött a városból (ekkor már a csehek Balassagyarmaton voltak), s Budapestre sietett, s egyenesen a Honvédelmi Minisztériumba ment, ahol nagy megdöbbenéssel hallgatták jelentését, mely szerint január 15-én a csehek elfoglalták Balassagyarmatot. Azalatt, míg a Vizy-féle különítmény, jan. 10. körül Ipolyság előtt állta a vártát, Balassagyarmaton Rákóczy kormánybiztos a nyugtalan kedélyeket igyekezett lecsillapítani. Január 9-én keltezetten kiáltványt adott ki a következő szöveggel: „Ma hajnalban 4 órakor a csehek Ipolyvisk felől átjöttek az Ipoly folyón, tehát Ipolyságon túl átlépték a demarkációs vonalat. Katonai őrségünk tiltakozott (?) ez ellen, mire a csehek annak hangoztatásával, hogy nem tudták, miszerint a demarkációs vonalat átlépték volna, bocsánatot kértek és visszavonultak. Dr. Bazovszkyval tegnap tartott tárgyalásom szerint a demarkációs vonal a nemzetközi jog oltalma alatt áll. Demarkációs vonal az Ipoly folyó. Kérem lakostársaimat, hogy önbizalmukat ne veszítsék el, s őrizzék meg emberi önérzetüket. A cseheknek a demarkációs vonalat átlépni nem szabad. Ha arra vigyázunk, azt a csehek nem is fogják átlépni, tehát bátorság és éberség legyen velünk! Balassagyarmat 1919. jan. 9. Rákóczy István kormánybiztos-főispán."

360 360 Ld. az 51. sz. dokumentumot! 350