Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
ga állandóan életveszélyben egyre tüzelt, és segített az apját eltávolító Balassagyarmatot megmenteni a csehektől.) Ily kétséges helyzetben és rémhírekkel telve állott Balassagyarmat 1919. évi január 29-én majdnem egész nap. Ezalatt a kormánybiztos Krúdy Ferenc kíséretében Budapestre érkezett, ott egymástól elválva az érkezési oldal főnöki irodájából beszélt reggel fél 7 órakor Aszód állomással, ahonnan Magyarnándornak akkor már megérkezett azt az értesítést adták le telefonon, „Nándorból a katonaság éjfél után 2 órakor kocsikon Balassagyarmat felé vonult, ahonnan most (reggel 6 óra) erős tűz hallatszik". A legnagyobb aggodalom szállta meg, mert ha reggel is harcolnak, akkor a „rajtaütés" nem sikerült: ha erről a csehek tudomást szereznek, nagy segítőerőt küldenek, miért is lehető korán a honvédelmi minisztériumba ment és a hadműveleti osztályból Makkay József százados segítségével először is az akkor Vámosgyörkön 346 állomásozó „Iglói gépfegyverosztag" kapott parancsot, hogy azonnal szereljen, és vasúton vonuljon Balassagyarmatra. Amit az tüstént teljesítvén, már de. 10 órakor útra készen és déltájban Aszódon, délután 1 óra 15 perckor pedig Balassagyarmaton volt, majd a Vácra vonult páncélvonat, miután Drégelypalánktól Balassagyarmat felé útja bizonytalan volt, ama parancsot kapta, hogy a villanyos vonalon menjen Veresegyházán át Gödöllőre, és innen Aszódon át Balassagyarmatra, amit teljesítvén 30-án hajnalban Szügyben, majd Balassagyarmaton meg is jelent. Miután mindezek csak pillanatnyi segítségre valók voltak, és miután jelentette Pálmay százados, hogy Drégelypalánkot reggel 6 óra 30 perckor, majd de. 10 óráig Ipolyvecét és Dejtárt is elfoglalta, és így Balassagyarmat az Ipolyság felől jöhető oldaltámadás és meglepetés ellen biztosíttatott, a salgótarjáni 40. hadosztály, aki a kormánybiztos Aszódról küldött sürgönyét csak most kezdte érteni (mert mint jeleztem, a magyarnándori parancsnokok attól tartva, hogy a hadosztály vállalkozásukat megakadályozza, azzal érintkezést nem kerestek), parancsot kapott, hogy Fülek felől Rappot, majd Karancskeszi felől Litkét, és Nógrádmegyer felől Szécsényt szállja meg. Végül 29-én délben Stromfeld Ernő [Sic!] ezredes, Julier Jenő [Sic!] alezredes, Makkay József százados és Ágoston Péter belügyi államtitkár segítségével mintegy két órai rábeszélés után sikerült Böhm Vilmos honvédelmi minisztert megnyerni, hogy Balassagyarmat és a nógrádi front megvédésére fegyveres erő küldessék. Aki a destrukció kérlelhetetlen munkáját átélte, tudja mérlegelni, hogy micsoda munka volt a destruktív elemek egyik vezérét megnyerni arra, hogy a magyar hazának ezt a drága darabját elveszni ne engedjük! Hála a magyarok jóságos és gondviselő Urának, Istenünknek, ez sikerült: Böhm Vilmos miniszter a már kivezényelteken kívül elrendelte, hogy egy székely zászlóalj azonnal vonuljon Balassagyarmatra, azonkívül a 44-esek egy 346 Helyesen: Hatvanban. 334