Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)
gyermekeik imába foglalják a nevüket, a haza boldog és szabad. Volt értelme az ő haláluknak. Boldogan pihent meg a század. Csak egy sírból hallatszott fojtott zokogás. Kovács Balázs, a közlegény sírt, s fehér koponyája tele lett könnyel, óh, mert hazudott. Hazudott azért, hogy társai békén pihenhessenek. Ma is glédában áll egy kis csapat az Ipoly-parton. Ők is elküldenek egyet megnézni, hogy miért is haltak meg. Magyarok, Testvéreim, ezt a jelentést a mi életünk szövegezi meg. S ebben benne kell lenni annak, hogy mi is imáinkba foglaljuk az ő nevüket. Gyermekeinket megtanítjuk a munkás, áldozatos hazaszeretetre. Megadjuk a megbecsülést az élőknek s tiszteletet a halottaknak, akik a hazáért haltak meg. S ha ez a jelentés igaz, akkor Balassagyarmat hazug trianoni meséskönyvének Hamupipőkéje eltűnik. Fényes királykisasszony kel fel ma lelkünkben, s ez egészen a mienk lesz. S mi boldogok leszünk, ha csak a miénk lesz. Adja a Magyarok Istene, hogy így legyen." 3. Ammen: Nem! Nem! Soha! Éneklé a Balassagyarmati Dalegylet. 4. Bosszúra születtünk. írta és szavalta Szentpétery Béla postatiszt, jogszigorló a következő remek szöveggel: (...) a 5. Szabados Béla: Hiszekegy. Éneklé a Balassagyarmati Dalegylet. NH. 1929. febr. 3. A csehek kiverésének évfordulójára. a A vers közlésétől eltekintettünk. 212. A Nógrádi Hírlap írása Rákóczy István szerepéről a „csehkiverés" időszakában Balassagyarmat, 1930. április 27. Ezt az egész hazafias ügyünket most felelevenítették s mindenki több érdemet akar belőle kovácsolni vagy osztogatni, mint amennyije van. A „Magyarság" húsvéti számának mellékletén Rákóczy István cikkel. 315 Erre válaszolunk. Rákóczy István szerepe a következő volt. A csehek betolakodásakor is és alatta is, mint forradalmi kormánybiztos, mely nem akart katonát látni, csak pacifista, papírfegyverekkel küzdött a csehek ellen, s ezek voltak a jegyzőkönyvek. A kiverést [megjelőző napon, 1919. január 28-án délután 2 órakor, Szügyből Aszód felé utaztak: Rákóczy István, Krúdy Ferenc, dr. Koltay Ernő, Blázsik Károly, Vizy Zsigmond, Kecskeméthy Tibor, Hummer Mihály [Sic!], vitéz Gyarmathy Mihály, Majtényi Gyula, br. Majthényi Lászlóné, ifj. Cservenyák György, özv. Ma315 Rákóczy István: A csehek kiverése Balassagyarmatról. Magyarság, 1930. ápr. 20. 34. old. Rákóczy lényegében az 1921-ben, másfél éves kutatómunkával összeállított könyvében megfogalmazottak szerint adja elő a „csehkiverés" történetét. Azonban elhallgatja, hogy Budapest felé utaztában, január 28-án, eltiltotta Bajatz és Vizy századosokat a csehszlovákok megtámadásától, sőt, ebben az írásában egyenesen azt állítja, hogy az Ipoly-parti községek felszabadításának mikéntjét tárgyalta meg a két katonatiszttel. 307
