Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Katonai események az Ipoly mentén a „csehkiverés” után

mint mondotta, ily értelemben fogja informálni az antant kiküldendő bizottságát, 2-án délben utazott el Budapestre, ahonnan azonnal tovább indult Párizsba. Nvm. 1919. márc. 5. Az antant kiküldöttei Balassagyarmaton. = Az antant-küldöttség működéséről, következményeiről nincs további információnk. Tudjuk azonban, hogy a Nógrádvármegye híradásának napján, március 3-án, a párizsi békekonferencia Csehszlovák Ügyek Bizottsága ülést tartott, melyen az amerikai, az angol és a francia küldöttség egyetértőleg terjesztette be a Duna és a Sajó közötti határszakaszra a következő javaslatot: „.. .egy Szobtól keletre induló, általánosságban az Ipoly, a Duna, illetve a Tisza mellékfolyói közötti vízválasztót követő vonal, amely érinti Nógrádot [ti. Nógrád községet], majd Romhánytól délre, Salgótarjántól északra elhaladva Putnoktól nyugatra éri el a Sajót." A tervezetet egyedül az olasz küldöttség opponálta, amely az Ipoly folyását javasolta határnak, mely Losonctól délre csatlakozott volna az előbbi vonalhoz. Az Ipoly mente kérdésében eredetileg az amerikai küldöttségnek különvéleménye volt, azonban - a megegyezést elősegítendő -később csatlakozott a fenti angol-francia javaslathoz. Ennek hatására az olasz küldött is elfogadta a Romhányt is magában foglaló határkijelölést. Nógrád megye területére vonatkozóan tehát március 3-án a trianoni határnál is kedvezőtelenebb kijelölésben értettek egyet a szövetséges hatalmak képviselői! A bizottság ülésén vita alakult ki a felek között a Csallóköz és Sátoraljaújhely, különösen a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal hovatartozandóságának kérdésében. Az amerikai küldött aggályát jelentette be amiatt, hogy Csehszlovákia túl sok magyart kebelez be, ami politikai instabilitáshoz vezethet. A bizottság másnapi ülésére meghívott Benes azonban megnyugtatta a kétkedőket: Csallóköz bekebelezése semmiféle problémát sem okozhat, hisz „itt mezőgazdasági, következésképpen jámbor, békés népességről van szó". A maga részéről ragaszkodott a terület Csehszlovákiába kebelezéséhez. Március 5-én, a következő fordulóban, az amerikai küldött fölvetette, hogy amennyiben Csallóköz és Sátoraljaújhely környéke Csehszlovákiához kerül, akkor „a határ más pontjain kell kárpótlási lehetőségeket keresni Magyarország számára... Nagyon fél olyan parlament létrejöttétől, amelyben nagyszámú irredenta képviselő a cseh képviselők állandó ellenzékét fogja képezni." Az elnöklő olasz küldött javaslatára végül az ügyet az albizottsághoz utalták döntési alternatívák kidolgozására, azzal, hogy Csallóköz mindenképp Csehszlovákiához tartozzon. Az albizottság március 5-én, majd március 7-én ülésezett. Az utóbbi ülésnapon Le Rond francia tábornok reményét fejezte ki az irányban, hogy az amerikaiak hajlandók felülvizsgálni Csallóközzel kapcsolatos aggályaikat (ti. hogy a terület Csehszlovákiához tartozzon), „amennyiben más térségekben lehetőség mutatkozna bizonyos számú magyar visszacsatolására Magyarországhoz". Az amerikai küldött válaszul bejelentette, hogy számára Csallóköz térsége fontosabb, és inkább keleten, a sátoraljaújhelyi vasút kérdésében hajlandó „áldozatot hozni". Az angol küldött kinyilvánította, hogy ő épp fordítva, keleten hajlandó a határnak a magyarok számára kedvezőbb módosítására. Felvetődött, kérdezzék meg Benest, Sátoraljaújhely vagy a Csallóköz a fontosabb-e neki. A javaslatot végül azzal vetették el, hogy a csehszlovákokat felesleges megkérdezni, hogy milyen áldozatot hajlandók hozni, mert „valószínűleg azt fogják válaszolni, hogy semmilyet. Majd elmagyarázzák, hogy a Csallóköz nélkülözhetetlen Morvaország és Szlovákia gazdasági életéhez; hogy az ipolyi vasút nem kiváltható, mivel északon hegység emelkedik, amelyen át haránt irányban vasútvonal nem haladhat, és végül, hogy a sátoraljaújhelyi vasút az egyetlen összekötő kapocs Szlovákia és Kárpátalja között." 258