Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Katonai események az Ipoly mentén a „csehkiverés” után
182. A Balassagyarmatra érkező 16. magyar honvéd gyalogezred parancsnokának írása a Nógrád vármegy ében Balassagyarmat, 1919. február 19. Jóleső érzéssel olvastuk a Nógrádvármegye folyó évi február hó 5-i számában a 16. magyar gyalogezrednek küldött üdvözletét. A 16. magyar gyalogezred, mely a volt közös 25. gyalogezred, a volt közös 29. vadászzászlóalj és legújabban a volt 16. honvéd gyalogezred állományából szerveztetett, a cseh megszállás következtében rákényszerített vándorlásai alatt első ízben részesült előzetes üdvözletben, és ez méltán kelthetett jóleső érzéseket abban a legénységben, melyet és a menekülésre kényszerült ezredet Pásztón, Hatvanban és Füzesabonyban nem szívesen fogadtak. Nem kételkedünk abban, hogy az üdvözlő cikk írója egyszersmind az egész város polgárságának őszinte megnyilatkozását tolmácsolta, nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy esetleges szállingózó rossz hírek is jutottak Balassagyarmatra, melyek a megnyilatkozás igazi értékét nagyon is leszállíthatnák. S éppen azért, megelőzve minden félreértést, kötelességünknek tartjuk, hogy a másutt való nem szíves fogadtatás eredetét kellő megvilágításba helyezzük. Oka volt ennek a forradalom kitörése után beállott sajátos helyzet, amikor is a fegyelem és rend teljes felbomlása az enyém, tied, övé krisztusi fogalmát könyörtelenül félrerúgta, s rászabadította a társadalom bizonyos rétegeit a magán-, de leginkább a közvagyonok jogosnak hangoztatott szétkobzására. Maga ez a körülmény egyedül azonban nemigen eredményezte volna az ellenünk megnyilvánuló ellenszenvet, mert hiszen az ilyen esetek az egész ország területén előfordultak. Az igazi ok az alábbiakban keresendő: a karácsony utáni napokban Losonc városát állandóan izgalomban tartották a cseh megszállás közeli bekövetkezésének állandó rémhírei. Úgy annyira, hogy maga a város vezetősége is célszerűnek látta, ha a felhasználható, kincstári vagyont képező épület-berendezések stb. még idejében a polgárság, illetve az iparos osztály köztulajdonába mennek át. Ezen intézkedést magyarázta aztán félre a városban tartózkodó csőcselék, melyben mindenesetre nagy szerepet játszottak a környékről beözönlött s nagy részben volt katonákból álló tömegek is, kik tekintet nélkül a még meglévő katonaság szükségleteire, kíméletlenül fosztogatni kezdték a katonai raktárakat, s amit el nem vihettek magukkal, azt összetörték-zúzták. Mire a rend a fegyver alatt álló őrségek által nagy nehezen helyreállítható volt, akkor már az óriási értéket képviselt katonai ruházatokból és felszerelésekből csak a silányabb minőségűek és kevésbé értékesek, az épület-berendezésekből pedig csak a roncsok maradtak meg. Természetesen az ilyen felfordult állapotoknak híre futott messze vidékre, s így a katonasághoz egyébként sem szokott, kijelölt új állomáshelyek polgársága előre nagymérvű ellenszenvét fejezte ki, és a katonaság elhelyezése ellen kézzellábbal tiltakozott. Amidőn pedig mégis kénytelen volt az ezredet elfogadni 252
