Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Katonai események az Ipoly mentén a „csehkiverés” után

dottan veszi tudomásul, hogy az otthon ígért lehetetlen pótdíjakat, ruházatot, élelmet nem kapják meg. Káros hatással van a fegyelemre, hogy a csapatokat teljesíthetetlen ígéretekkel toborozzák az ideiglenes fegyverszüneti vonal megfigyelésére, esetleg védelmére. Megérkezésük után érzik, hogy becsapták őket, ami még fokozza a bizalmatlanságot elöljáróikhoz. A hadosztályhoz bevonuló gépkocsivezetők mindjárt [a] bevonulásukat követő napon követelésekkel állottak elő és azok, miután illetékeik folyósítását a hadosztály-parancsnokság szerződéseik bemutatásától tette függővé, mutatták meg az autócsapat-parancsnokság által másolatban elküldött szerződést, melyben az említett követelésekről szó sem volt. Követeléseik jogosságát igazolandó, a felmutatott szerződést hiányosnak jelentették ki, és egyik emberüket a hiányzó részek pótlása végett Budapestre küldték, ki azonban azokat nem hozta magával, hanem hivatkozott azon értesülésére, hogy a kiegészített szerződést postán fogják a parancsnokság címére megküldeni. Ez ideig semmiféle kiegészítés vagy pótlás nem érkezett. Véleményem szerint az egész csak mese, és nem egyéb rosszindulatú próbálkozásnál. Az élelmezés miatt is napirenden vannak az elégedetlenségek és panaszok. Lehetetlen követelésekkel lépnek fel, melyek nagyrészt ellenkeznek a fennálló utasításokkal. A panaszok megvizsgálásakor majdnem mindig kitűnik, hogy a tömeges étkezéssel és főzéssel járó, és meg nem szüntethető okok képezik az elégedetlenség tárgyát. Előfordult, hogy az egyik jónak és elégnek, a másuk ehetetlennek és kevésnek találta az étkezést. A legénység meggyőzéséről szó sem lehet, mert elbizakodottságában mindent jogosnak talál, és belátásra bírni nem lehet. Fegyverzetet és ruházatot a legénység komolytalanabb része eladja, és rongyokban jár, aztán követeli emberi jogaira való hivatkozással annak kicserélését, hogy újból saját anyagi előnyére túladjon rajta. A parancsnokságnak alárendelt 13. huszárezred egyik szakasza, a parancsnok jelentése szerint, egész új ruházattal lett indulás előtt ellátva, megérkezésük után többnek használt és rongyos volt a ruhája. Az idevezényelt alakulások tudtommal indulásuk előtt mindig újonnan ruháztatnak fel - különben el sem indulnak -, mégis megérkezésük után azonnal ruhaigénylést adnak be. Az 1. köztársasági vadászezred V. zászlóalja Budapesten mentékkel szereltetett fel, megérkezésük után néhány nappal többek között 500 db köpenyt kért. Beszélik, hogy már Budapesten sokan mentéiket eladták. A 3/1. tábori üteg (létszáma 120 tüzér) hasonlóan, néhány napi itt tartózkodás után, 140 mentét és 50 db köpenyt jelentett be mint sürgős szükségletet. Ezen óriási ruhafogyasztás igazolni látszik feltevésemet, hogy a legénység elveszettnek mondott ruháit eladja. A fegyverzettel hasonlóan cselekszenek. A 26-os géppuskás század legénysége [a] közelmúltban pisztolyait elvesztette, valószínűleg eladta, pótlást természetesen azonnal kért, sőt követelt. 244