Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Katonai események az Ipoly mentén a „csehkiverés” után

HL 40.10. 47. 383-384. fol. Négyoldalas, gépírásos jegyzőkönyv, másolat. Hitelesítés nélkül, az aláírások géppel írva. Ugyanaz a szöveg a bal oldalon magyar, a jobb oldalon német nyelven. = A Nógrádvármegye a következő tudósítást adta a tárgyalásokról: „A magyar kormány részéről Rákóczy István kormánybiztos, a haderő részéről Jankovics [Sic!] ezredes, továbbá a Kereskedelemügyi Minisztérium és a MÁV igazgatóság kiküldöttei, a cseh kormány részéről egy cseh és egy olasz főhadnagy között f. hó 4-én tárgyalások folytak katonai, forgalmi, kereskedelmi és ipari kérdésekben. Mindenekelőtt megállapíttatott a két fegyveres haderő közötti elválasztó vonal (tehát nem demarkációs vonal), amely az Ipoly torkolatától az ipolybolyki határig a Magas-hegyen át egyenes vonalban Rimaszombatig húzódik. A szembenálló fegyveres felek között jelenleg fegyverszünet van, amely azonban bármikor felmondható. Tárgyalások folytak a Losonc-Ipolyság közötti vasútvonalnak a csehek részére is való használata tárgyában. A csehek azt kívánták, hogy ők e vonalon postát, élelmiszereket szállíthassanak, és katonai futárjaik utazhassanak. Egyrészről iparcikkek, bányafák, szerszámfák, szén, áruk, másrészről élelmi cikkek kicseréléséről tárgyaltak olyképp, hogy három rész élelmi cikkért a csehek hét rész ipari cikket adnának, vagyis három korona értékért mi hét korona értékű árut kapnánk. A tárgyalások anyaga és az ottani előzetes megállapodások jelenleg mindkét kormány jóváhagyása alá terjesztettek." (Nvm. 1919. febr. 5. A magyar és cseh kormánymegbízottal közötti tárgyalások.) A fegyverszüneti megegyezést követően, február 4-én, Füleknél sor került a Balassagyarmaton elfogott cseh vasutasok átadására. (HL I. 53. Fegyverszüneti Bizottság iratai, 2142/1919. szám.) Február 5-én a hadosztály-parancsnokság - többek között - a következőket jelentette a tárgyalások lefolyásáról: „Február 4-én a cseh megbízottakkal folytatott tárgyalásokon sikerült az összes foglyokra és internáltakra vonatkozólag kedvező kicserélési módozatokban megállapodásra jutni. A kereskedelemügyi miniszter nagy számban megjelent kiküldötteinek, érdemleges megállapodásra jutniok nem sikerült, és tulajdonképpen csak az esetleges forgalomra vonatkozó részletek kölcsönös ad referendum vételére szorítkoztak. Az ez ügyben felvett jegyzőkönyvbe Rákóczy kormánybiztos által javasolt élelmiszer szállítása Losonc vidéki gyárak számára ipari cikkek ellenében szintén felvetetett. Az említett jegyzőkönyvet a HM küldötte fogja felterjeszteni. ..." (HL 40. 10. 49. 438. fol.) A fogolycserére vonatkozó egyezmény szövegét a tervezet nem közli, ezt a 162. sz. dokumentum! Másnap, február 6-án, a magyar tárgyalódelegáció egyik résztvevője, Vorisek őrnagy az alábbiakat jelentette a HM-nek: „.. .Február 4-én a MÁV bizottsággal együtt Balassagyarmatra érkeztünk, ott előzetes érintkezést vett[ünk] fel Rákóczy kormánybiztos úrral, a katonai csoport főparancsnokával: Jankovich [Sic!] ezredessel csak a tárgyalási helyen, Rappon találkoztunk, 3 órakor délután, a csehszlovák képviselők jelenlétében. Először a foglyok és internáltak kölcsönös kicseréléséről lett tárgyalva, mely tárgyról Jankovich ezredes külön jegyzőkönyvet készíttetett. [Ld. a 162. sz. dokumentumot!] A vasúti kérdéseket illetőleg megjegyzendő, hogy kezdetben a csehszlovákok úgy viselkedtek, mintha ők a mi kívánságunkra jöttek volna tárgyalni, dacára azon ténynek, hogy az egész Ipolyságtól Losoncig és Rimaszombattól Tornaijáig húzódó vonalaktól északra fekvő, általuk megszállott terület jelenleg vasútilag el van zárva. Későbben kifejezést adtak az 1., 2. és 3. pontban foglalt kívánságainknak, de ellenszolgálati ígéretek megadására nem voltak felhatalmazva. A MÁV-képviselőknek határozott utasítása volt egyezményeket csak azon esetben kilátásba helyezni, ha csehszlovák részről messzemenő ígéretek lennének adva, különösen bánya- és tűzifaszállításban. Ezek hiányában a csehszlovák kívánságok csak mint ad referendum lettek tudomásul véve. 229